A munkabérből való levonásra vonatkozó szabályokat illetően gyakran téves vagy hiányos ismeretek tapasztalhatók, pedig nem lényegtelen kérdés, hogy mennyi bért kapunk meg a fizetésnapon. A munkajog.hu cikke a munkabérből való levonás 2014. évi szabályait mutatja be.
 

Mikor kell, és mikor lehet levonni a munkabérből?
 
   A Munka Törvénykönyve, pontosabban a 2012. I. törvény 161.§-a szabályozza azokat az eseteket, amikor a munkáltató a munkabérből levonást teljesíthet. A munkáltató tehát csak a törvényben meghatározott esetekben élhet a munkabérből való levonással, egyébként a munkabért akkor is ki kell fizetnie, ha anyagi igénye van a munkavállalóval szemben. 
 
A munkabérből való levonás jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján történhet.
a) A jogszabály alapján való levonás jellemző esetei a személyi jövedelemadó előleg és a társadalombiztosítási egyéni járulékok jogcímen történő levonások.
 
   Jogszabály alapján az alábbi az adókat és járulékokat kell levonni 2014-ben:

• a személyi jövedelemadó előleget, adót a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mértékben,
• 8,5 százalék egészségbiztosítási-és munkaerő-piaci járulékot, amiből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék,
• 10 százalék nyugdíjjárulékot.

b) Végrehajtható határozat lehet bírósági, vagy közigazgatási határozat pl. gyermektartás, szabálysértési bírság, köztartozás esetén. A végrehajtás foganatosítása történhet közvetlen bankszámlán történő letiltással, vagy végrehajtói megkeresés alapján a munkáltató által a munkavállaló munkabéréből való levonással. A végrehajtható határozat alapján történő munkabérből való levonás korlátozott, az csak a levonásmentes munkabérrészig terjedhet.
 
   Ezen felül a munkáltató a követelését a munkabérből levonhatja

• a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy
• ha az előlegnyújtásból ered.

 
   A szakszervezeti tagdíjat a munkáltató a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni és a munkavállaló által megjelölt szervezet számára a munkavállaló által meghatározott összegben átutalni munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény 1. §-ának rendelkezése alapján. A Munka Törvénykönyve 272. § (9) bekezdése szerint a munkáltató a szakszervezeti tagdíj levonásáért és a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.
 
   A munkavállalónak a levonásra vonatkozó kérelmet a bérszámfejtést megelőzően öt nappal kell juttatnia a munkáltatóhoz, későbbi kérelem esetén csak a következő bérszámfejtés alkalmával köteles a levonást a munkáltató teljesíteni. A törvény rendelkezik arról, hogy a munkavállalói megbízás megszűnik a munkaviszony megszűnésével, illetve azt a munkavállaló bármikor, írásban, indokolás nélkül vissza is vonhatja azt. A levonási megbízás fennállása alatt a munkáltató köteles a tagdíjat a munkabérből levonni, és erről az érdekképviselet kérelmére, évente egy alkalommal jegyzékkel tájékoztatni ingyenesen az érdekképviseletet.
 
   Tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak ellenértékeként, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa.
 
Köteles-e a munkáltató a letiltást érvényesíteni?
 
   Ha törvény levonásra kötelezi a munkáltatót, köteles azt teljesíteni, vagyis a meghatározott összeget a munkavállaló munkabéréből levonni. Ha a munkáltató elmulasztja a levonást, készfizető kezesként felel a végrehajtást kérővel szemben a le nem vont rész erejéig. Ha a munkáltató alkalmazottja a levonási kötelezettséget szándékosan szegte meg, az alkalmazott önálló készfizető kezesi felelősséggel is tartozik, amennyiben a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehetett behajtani, vagyis az alkalmazott önálló felelőssége mögöttes felelősség.
 
   A levonási kötelezettsége teljesítése során legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon a munkáltatónak értesítenie kell az adóst (fizetésre kötelezett munkavállalót) a letiltásról, és gondoskodnia kell a bérfizetéskor a munkabérből történő levonásról, valamint a végrehajtást kérő részére ki kell fizetni, vagy át kell utalni a levont összeget. Ha akadályba ütközik a levonás, a letiltás esetleges akadályáról a letiltást kibocsátó szervet értesítenie kell.
 
   A levonás és a letiltás utalása a munkáltatónak költséget jelent, aminek megtérítését követelheti, illetve annak megelőlegezését is kérheti mind a végrehajtást kérőtől, mind a munkavállalótól.
 
Hogyan érvényesíthető a munkáltatói követelés?
 
   Előfordulhat, hogy a munkavállaló tartozik munkáltatójának, és a munkáltató szeretné követelését megkapni. A munkabérből való levonás általában nem igényérvényesítési módja a munkáltatói követelésnek. A tartozásoknak két csoportját különböztetjük meg attól függően, hogy az az előlegnyújtásból származó követelés, vagy sem.
 
   A munkáltató munkavállalóval szemben munkabérből való levonással csak az előlegnyújtásból származó követelését érvényesítheti közvetlenül (Mt. 161. § (2) bekezdés b) pont). A Munka Törvénykönyve határozza meg azokat az eseteket, amelyben az előlegnyújtás szabályai alkalmazhatók. Az új Munka Törvénykönyve 2012. január 1-jétől az előlegnyújtásból eredő követelés fogalmát a korábbinál bővel körben használja. melyek esetei az alábbiak:

• munkabérelőleg
• a munkaviszonynak a munkaidőkeret lejárta előtti megszűnésekor történő elszámolás (Mt. 95. §)
• a munkabér-elszámolás korrekciója (Mt. 155. § (4) bekezdés)
• az egyenlőtlen munkaidő-beosztással órabéres díjazásban foglalkoztatott munkavállaló munkabérének elszámolása (Mt. 156. § (4) bekezdés).

 
   Ha nem előlegnyújtásból származik a munkáltatói követelés, pl. a tanulmányi szerződés munkavállaló általi megszegéséből adódó visszafizetési kötelezettség vagy a munkavállaló kártérítési kötelezettsége, akkor a levonáshoz a munkavállaló hozzájárulása szükséges a munkáltatói követelés kielégítése érdekében. Tehát a munkabérből való levonással történő munkáltatói igényérvényesítés minden más esetben csak akkor lehetséges, ha ehhez a munkavállaló hozzájárul. Hozzájárulás esetén is csak a levonásmentes munkabérrész fölötti munkabérre lehetséges a levonás. A munkavállaló hozzájárulását nem helyettesíti sem a felek megállapodása a munkaszerződésben, sem kollektív szerződés rendelkezése, mivel a Munka Törvénykönyve levonásra vonatkozó szabályaitól eltérni nem lehet.
 
   Munkavállalói hozzájárulás hiányában a munkáltató csak fizetési felszólítás útján érvényesítheti igényét.  A munkáltató fizetési felszólítása végrehajtható határozatok körébe tartozik, ha a bíróság ezeket végrehajtási záradékkal látja el.
 
A bruttó, vagy a nettó munkabér a levonás alapja?
 
   Ebben a kérdésben gyakran tapasztalható ismerethiány. A jogszabály alapján történő személyi jövedelemadó és a járulékok levonása a bruttó munkabérből történik, azonban minden egyéb letiltás alapja a nettó munkabér. Nettó munkabéren a személyi jövedelemadó és az egyéni járulékok levonása utáni munkabérrészt kell érteni. A levonások szempontjából munkabérnek minősül minden olyan jövedelem, amit a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére tekintettel kapott, és amit személyi jövedelemadó előlegfizetési kötelezettség terhel.
 
   Levonás szempontjából munkabérnek minősül a betegszabadságra kifizetett összeg, a végkielégítés, és a bónusz, illetve a jutalom is. A béren kívüli juttatások nem képezhetik a levonás alapját. A levonásra a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A 7. § (1) bekezdés szerint a bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből kell behajtani.
 
Milyen mértékben érvényesíthető a letiltás?
 
   A letiltásban a végrehajtó felhívja az adós munkáltatóját, hogy az adós munkavállaló munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és fizesse meg a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára. A letiltás alapján történő levonásnál a nettó bért, vagyis azt a munkabérrészt kell figyelembe venni, amely a munkabérből jogszabály alapján levonandó adó- és járulék jellegű összegek levonása után fennmarad.
 
   A munkabérből általános szabály szerint a levonás maximális mértéke 33 százalék, kivételesen legfeljebb 50 százalékot lehet levonni.
 
   Kivételesen a nettó munkabér 50 százalékáig terjedhet a levonás az alábbi esetekben:

• a tartásdíj,
• a munkáltatónak a munkavállalóval szemben fennálló munkabér követelése,
• a jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás,
• több letiltás egyidejűleg.

 
   Mentes a végrehajtás alól az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének megfelelő rész, vagyis a levonásmentes munkabérrész, ami jelenleg 28 500 forint. Ez alól kivétel a gyermektartásdíj és szüléssel járó költség érvényesítése.
 
   Egyébként a levonásmentes munkabér vonatkozásában a munkavállaló sem kérheti a munkáltatótól olyan mértékű levonás teljesítését, aminek következtében nem kapja meg a levonásmentes munkabért, vagyis a 28 500 forintot, mivel ez a munkavállaló megélhetését szolgálja, így azt minden hónapban meg kell kapnia.
 
   Ugyanakkor az adó-és járulékkötelezettségek levonása után fennmaradó nettó munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét, korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható. Vagyis a 33 százalék, illetve kivételesen az 50 százalékos levonása után fennmaradó munkabérrész, ha az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét, vagyis 142 500 forintot meghaladja, a fölötti rész korlátozás nélkül levonható.
 
   Ha egyidejűleg több letiltást szükséges érvényesíteni, azokat a jogszabályban meghatározott sorrendben kell végrehajtani:

• gyermektartásdíj,
• jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj,
• munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság,
• a büntető- és a büntetés-végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
• adó, társadalombiztosítási követelés, más köztartozás,
• egyéb követelés,
• a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.

 
Milyen jogszabály alapján kell kiállítani a tartozásigazolást?
 
   Az új Munka Törvénykönyve már nem tartalmazza 2013. január elsejétől a „Munkáltatói igazolás” kiállításának kötelezettségét, amiben a munkáltatónak munkaviszony megszűnésekor többek közt a munkavállaló tartozásait és a követelés jogosultját is fel kellett tüntetni.
 
   Azonban a bírósági végrehajtásról szóló törvény (1994. évi LIII. tv. 78. §) előírja, hogy köteles a munkáltató ún. tartozásigazolást kiállítani a munkaviszony megszűnésekor, a munkavállaló köteles azt átadni azt új munkáltatójának, a tartozásigazolást az új munkáltató köteles az adós munkavállalótól bekérni, és ez alapján a munkabérből való levonást folytatni. A tartozásigazolásban fel kell tüntetni, hogy milyen tartozások terhelik a munkavállaló bérét, és azokat milyen jogszabály, határozat alapján, kinek a részére kell levonni. A tartozásigazolást akkor is ki kell adnia a munkáltatónak, ha a munkavállalónak nincsen tartozása.

Forrás: munkajog.hu

• Előző
• Tovább