„Ha viszont a magánvéleményemre kíváncsiak a fiatalok, akkor azt tudom mondani, hogy azért, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a szakszervezet az a szervezet, amelynek olyan fontos dolgokat köszönhetnek a munkavállalók, mint a tisztes bérek, a fizetett túlórák, a bérpótlékok, a munkahelyi egészség és biztonság, a munkavállalók közötti megkülönböztetés tilalma, az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, a fizetett éves szabadság, a szülési szabadság, a betegszabadság,… és még hosszan sorolhatnám.

A szakszervezetek azért küzdenek a 18. századi kialakulásuktól napjainkig, hogy a munkavállalók jobb munkakörülmények között, tisztes bérért tisztes munkát végezhessenek szerve a világon. Manapság már természetesnek tűnhetnek azok a dolgok, amelyeket az évek során elértünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a munkavállalók összefogása nélkül, a szakszervezet intézménye nélkül ezek a dolgok nem jöhettek volna létre.

Ahhoz pedig, hogy további eredményeket tudjunk elérni és megtarthassuk az eddigieket (mert ugye amit adtak azt el is vehetik) szükség van a minél nagyobb számú és aktív részvételt vállaló szakszervezeti tagságra, köztük véleményem szerint kiemelten a fiatalokra, akik modernitást és fejlődést hozhatnak a rendszerbe.

Azt a legfontosabb megérteni, hogy – és most megint kicsit demagóg leszek – együtt erősebbek vagyunk, és több mindent tudunk kiharcolni mindannyiunknak, mint egyenként csak saját magunknak.”

Forrás: mandiner.hu