Késő ősszel már világosan láthatóvá válik, mit akar a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSZSZ) – állítja a legnagyobb hazai konföderáció elnöke.

   Az érdekvédő nem cáfolta, hogy a tavaly decemberben létrehozott, és a sajtóban gigaszakszervezetként emlegetett új formáció keveset hallatott magáról, és látványos akciókkal sem hívta fel magára a figyelmet. Jelezte ugyanakkor, hogy az érdekképviseleti tevékenység elsősorban a munkahelyeken folyik, de a média arról általában nem számol be, ha sikerül például a dolgozók számára kedvező kollektív szerződést kötni. Pataky emlékeztetett rá, hogy az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma tavaly december elején döntött egy új szövetség megalakításáról, és eddig a kettős lét határozta meg a tevékenységüket. Vagyis: az egyes konföderációk még külön-külön is léteznek, miközben folyamatosan dolgoznak az integráción. Most már nagyjából a finisbe jutottak – mondta Pataky –, és a jövő hónapban a hármak a saját kongresszusukon mondják majd ki a megszűnésüket azzal, hogy beolvadnak a jogutód Magyar Szakszervezeti Szövetségbe.Ezzel végérvényesen létrejöhet a legnagyobb – mintegy negyedmillió tagot tömörítő – hazai szakszervezeti szövetség, de önmagában attól, hogy hamarosan visszafordíthatatlanul összeállnak, ez még nem lesz a munkavállalók érdekeinek hatékonyabb képviseletére alkalmas szerveződés – hangsúlyozta az elnök. Az akcióképesség feltétele ugyanis – tette hozzá –, hogy elérjék: a tagság ne azt mondja, hogy „menjetek és képviseljétek az érdekeinket”, hanem azt, hogy „menjünk együtt”.
 
A szemléletváltás a legnagyobb kihívás
 
  A harminc-negyven választott tisztségviselő Pataky szerint kimehet éppen az utcára és rázhatja az öklét, de ha nincs mögöttük a kritikus tömeg – sok tíz- vagy százezer ember –, önmagukban semmire nem mennek. Állítja, hogy rendelkeznek a határozottabb fellépéshez szükséges taglétszámmal, a követeléseik megfogalmazásához nélkülözhetetlen szakértelemmel, de a munkavállalók meggyőzése, mozgósítása érdekében még sokat kell tenniük. Felvetésünkre nem vitatta: ha a dolgozókat nem sikerül maguk mögé állítaniuk – ami különben évtizedes probléma –, az alapvetően a vezetők felelőssége.
 
  Az új formáció vezetőinek éppen ez a szemléletváltás jelenti a legnagyobb kihívást – véli az elnök. Arról azonban, hogy az MaSZSZ kongresszusán milyen személyi döntések születhetnek, egyelőre nem kívánt beszélni, mert még nem dőlt el, kiket jelölnek elnöknek, alelnöknek, elnökségi tagnak. Arra sem válaszolt, hogy maradni kíván-e, csak annyit mondott, hogy elsősorban az integráció levezénylését tekinti feladatának, mert társaival együtt erre kapott mandátumot az alakuló kongresszuson.
 
  Az érdekvédő egyébként úgy látja, hogy eddig sem tétlenkedtek, hiszen pár hónapja összeállítottak egy tárgyalási csomagot, és jelezték a kormányzati oldalnak, hogy kikkel és miről akarnak egyeztetni. A megkeresett tárcáktól választ is kaptak, és biztosították őket, hogy a kabinet nyitott a párbeszédre, de jelezték: az időpontról csak később döntenek. Pataky szerint október 12-ig minden a választásokról szól, tehát valamennyi ügy politikai kérdéssé válhat, és a szakszervezetet a pártoktól igyekeznek távolságot tartani, ezért tudomásul vették, hogy korábban nem tudnak a munkavállalók helyzetéről érdemben vitatkozni. Arra a felvetésre, hogy a kormány esetleg azért nem ül le velük sem, mert a kampány lezárása után újabb megszorító intézkedésekre készül, nem kívánt találgatásokba bocsátkozni.
 
A cél négy év alatt a létminimum
 
   Azt viszont Pataky elárulta, hogy a bértárgyalásokat most másként képzelik el. A minimálbérről a verseny- és a közszféra esetében egységes megállapodásra törekednek, hiszen az alku minden munkavállalót egyaránt érint, és az évek óta felülírja a közszolgálatban foglalkoztatottak bértábláját is, így ott az alkalmazottak jó része ma már csak a törvényi minimumot keresi – jelentette ki. Kiemelte ugyanakkor, hogy nem egy évben gondolkodnak, hanem a kormányzati ciklus végéig szeretnének megállapodást kötni.
 
  A cél, hogy a mindenkori minimálbér négy év alatt érje el a létminimumot – jelentette ki az elnök –, mert elég abszurd, ha a minimálbéresek fizetése harminc százalékkal az egy főre eső tényleges megélhetési költségek alatt marad, és a bérből élők több mint felének keresete el sem éri el a tisztes megélhetéshez elegendő összeget. Ebben az esetben szerinte dolgozói szegénységről beszélünk, ami azért is tarthatatlan, mert alulfizetett emberektől nem lehet tisztességes munkát követelni. Pataky ezzel kapcsolatban jelezte, hogy a bruttó fizetések emelése mellett beszélni kellene a tényleges jövedelemről, ami a vállalkozásokat terhelő adóktól, járulékoktól, azok csökkentésétől is függ, mert ez a munkahelyteremtés egyik feltétele.
 
   Tárgyalni akar a szakszervezet a korkedvezményes nyugdíjról is, mert az év végétől nem lesz lehetőség arra, hogy az egészségre ártalmas munkakörben foglalkoztatottakat kivételes elbánásban részesítsék. Az érdekvédő szerint a világon mindenütt elismerik, hogy vannak az emberi szervezetre fokozott igénybevételt jelentő szakmák – például a bányászok, a sugárveszélyes környezetben foglalkoztatottak vagy a közösségi közlekedésben dolgozók tartoznak e körbe –, amelyek esetében a dolgozókat az általános szabályokhoz képest korábban nyugdíjazhatják. A munkaadóknak egyébként az ilyen foglalkoztatottak után extra járulékot kell fizetniük, tehát a korai nyugdíjjal járó költségeket előre lerótták. Ez évente csaknem húszmilliárd forint, ami jövőre kieshet a nyugdíjkasszából.
 
Sztrájkról csak óvatosan
 
  Az idősebb dolgozók esetében a munkaerő-piaci problémák orvoslásának egyik eszköze a korengedményes nyugdíj volt – emelte ki Pataky. Ha tehát valakit az ötvenes éveinek végén bocsátottak el, és az őt foglalkoztató cég vállalta, hogy utána a tényleges nyugdíjkorhatár betöltéséig a járulék összegét megfizeti, az érintettet nyugállományba helyezhették. Ez a lehetőség is megszűnt, miközben az államnak ezzel kapcsolatban semmilyen terhet nem kellene vállalnia. Pataky így végképp nem érti, hogy ebben miért nem sikerült eddig egyezségre jutni.
 
  A szakszervezet kész arra, hogy az előrehozott nyugdíj ügyében az álláspontját a maga sajátos eszközeivel is érvényre juttassa – jelentette ki az elnök. Az érdekképviseletek „sajátos” és leginkább hatékony eszköze a demonstráció és a sztrájk, de Pataky ezzel kapcsolatban óvatosan fogalmaz. Maga sem tudja ugyanis biztosan, hogy mikor következnek be egy nagyobb tömegeket megmozgató tüntetés feltételei, illetve ki és milyen okból csatakozna egy munkabeszüntetéshez. Mindazonáltal próbálkoznak: a Nemzetgazdasági Minisztérium elé vonulnak október 7-én, ahol a korkedvezményes nyugdíj megvonása ellen kívánnak tiltakozni.
 
  Hosszabb távon beszélni kell a foglalkoztatásról és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról is – véli az elnök. A munkavállalók száma négymilliónál magasabbra emelkedett, de elsősorban a közmunkások, illetve a támogatott munkahelyeken dolgozók száma nőtt, a befolyó adók és járulékok összege így alig változik, tehát a költségvetés egyensúlya ettől Pataky szerint nem javul. Fontosnak tartja azt is, hogy hosszabb távon jelentősen nőjenek a bérek, ami a belső piac bővüléséhez vezethet, tehát a fizetésemelés nem a versenyképesség akadálya, hanem ellenkezőleg: a fejlődés egyik fontos előfeltétele.
 
Forrás: Népszabadság
 

• Előző
• Tovább