Megalakultak a megyei szervezeteink

A szakszervezetek közötti választások lehetőségének fenyegető közelsége arra kényszerített minket, hogy gondoljuk át ismét szakmai és szervezeti munkánkat. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy erősíteni kell regionális jelenlétünket. Részint a tagsággal való mind közelebbi kapcsolatok kialakítása és problémáik megismerésének szándéka, részint az érdekegyeztetés regionális szerepének körvonalazódása miatt. Az 1991. május 28-i elnökségi értekezletünkön úgy döntöttünk, hogy létre kell hozni az ÉSZT regionális szervezeteit. Végül is - hosszas előkészítő munka után - 1992-ben sikerült megszerveznünk a megyei szervezeteket, igaz még nem az összes megyében.

Szakszervezeti választások

A társadalombiztosítás reformja során 1993-ban jött el az ideje az önkormányzatok létrehozásának, amit ismét csak nagy eredménynek tudhatunk be, hiszen az, hogy azok dönthettek a társadalombiztosításba befizetett pénzekről akik befizették, egy újabb lépcsőfok volt az Európa fejlettebb részéhez vezető úton. Az önkormányzatok létrehozása azonban már nem ígérkezett egyszerű műveletnek, ugyanis a parlamenti pártok itt látták meg annak a lehetőségét, hogy beavatkozzanak a szakszervezetek spontán fejlődésébe. Addig, amíg a munkáltatóknál teljesen természetesnek és demokratikusnak tartották, hogy a munkáltatói érdekképviseleti szervezetek delegálják az önkormányzati képviselőket, addig a szakszervezeteket belekényszeríttették egy parlamenti típusú választásba. Remélve, hogy a lakosság közömbös marad, s ezzel sikerül hosszú időre háttérbe szorítani a szakszervezeteket, illetve, hogy a valós tagsággal nem, de hangzatos névvel rendelkező szervezetek fognak legyőzni tényleges szakszervezeteket. Számításuk azonban nem jött be. Az emberek megértették, hogy mi forog kockán, elmentek szavazni és tudták, hogy kire adják szavazataikat.

Az ÉSZT, bár sohasem volt híve semmilyen szakszervezetek közötti választásnak fölvette a kesztyűt, és egy jól kidolgozott kampánystratégiát követve sikeresen szerepelt a választásokon.

A választási harc komoly feladat elé állított minket, hiszen gyakorlatilag apparátus és pénz nélkül indultunk neki a
választásoknak. Az előbbit kemény munkával, az utóbbit a Népszava időközbeni eladásával pótoltuk.

A kampány során választási gy1léseket tartottunk szinte az ország egész területén, a megyei szervezeteinkre és különösen az FDSZ, a TBDSZ valamint az AOKDSZ helyi aktivistáira támaszkodva. Jó volt a médiastratégiánk, és jól használtuk ki a rádiós és televíziós lehetőségeket is. Mint kiderült komoly szavazatokat hozott a nevünk, és a jól kitalált emblémánk, a delfin is. A választási körzetekben megtartott társadalombiztosítási választásokkal egyidőben került sor a munkahelyeken az első üzemi- illetve közalkalmazotti tanácsi választásokra. Az összekapcsolás nem volt véletlen, hiszen egyes szakszervezetek a tb-választás kampányára ráépülve kívántak pozícióhoz jutni a munkahelyeken. Sikertelenül. Akiknek volt valós tagságuk azok nem vallottak szégyent. Így az ÉSZT és tagszervezetei sem. Jól vettük ezt az akadályt is, és a választások után az ÉSZT jobb pozícióba került.

Az 1993. évi választási kampányunkat már segítette az időközben, a választásokat jóval megelőzően belépett Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete és az Egészségügyi Dolgozók Önálló Területi Szövetsége is.

Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés 4. Küldöttgy1lése (1993. XII.2.) kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy a magyar értelmiségnek meg kell őriznie azt a belső szolidaritását, amely a közös érdekek érvényesítésének és az ország javára végzett alkotómunkának alapvető feltétele. Ez a szolidaritás elviseli, sőt megköveteli a szakmai és politikai vitákat, minthogy az eredményes megoldásokat csakis a különböző nézetek és javaslatok szabad megmérkőzése készítheti elő.

E gondolatok mentén rendeztünk fórumot "Az értelmiség szerepe a nemzet felemelkedésében, tennivalók az oktatásban és a kutatásban" címmel, a Budapesti Műszaki Egyetemen, melyen Göncz Árpád köztársasági elnök az előadását azzal kezdte, hogy "Minden időben jelzés értékő, hogy egy társadalomban mekkora szerepet kap az
értelmiség. Napjaink ténye, hogy az értelmiség egyfajta súlytalanságban él". Pomogáts Béla az ÉSZT volt alelnöke, az
Írószövetség elnöke kifejtette, "ha az ország lelkét akarjuk megújítani, akkor nem szabad megfeledkeznünk a humán értelmiségről sem." Ugyanakkor Dr. Vígh László az ÉSZT akkori alelnöke hangsúlyozta, hogy "az ország gazdasági sikere a reálértelmiség hatékonyságán múlik."

A rendezvény eredményeit az ÉSZT elnökség állásfoglalásban rögzítette, melyet széles körben publikált. Ezek közült kiemelkedik:

-Meg kell szólaltatnia az alkotó értelmiségnek a kielégíthető jogos igényeit,
-Erősítenie kell az értelmiségi szolidaritást.

Újra választunk

1996 volt a következő fordulópont szövetségünk életében. Ekkor több hónapos kemény előkészületi munka után megszületett az ÉSZT új alapszabálya, amelyben megfogalmazódott, hogy a vezetők rotációja helyett választott vezetők kerüljenek a szövetség élére.

1998. novemberében kellett harmadszor választani képviselőket az üzemi és közalkalmazotti tanácsokba. Mivel ezek a tanácsok sok szempontból nem lettek vonzóak a munkavállalók számára, nehéz volt az eseményre mozgósítani. Egyes területeken - pl. a felsőoktatás - olyan szervezeti változások voltak várhatóak, amelyek különösen nehézzé tették a választók érdeklődésének felkeltését. Nem kevés munka eredménye lett az, hogy a választások nyomán mindazon
szakszervezeteink, amelyek esélyesek voltak, reprezentatívak lettek. Az ÉSZT is átlépte a bűvös 10 %-os határt. Ebben már az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete és a Vízügyi Országos Szakszervezet is hatékony segítségünkre volt, mivel időközben csatlakoztak az ÉSZThez.

A sors iróniája, hogy a Kt. választások eredményei nem lettek hivatalosan kihirdetve pedig majd négy hónapig összesítették a szavazatokat. Nem lett kihirdetve az eredmény, mert a KIÉT kimondva vagy kimondatlanul - bár ogszabályilag még ma sem - megszűnt, így az országos kihirdetés csak növelte volna a fórum hiányából adódó
feszültséget.

Pomogáts Béla