Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés

Történelem - Megalakulás

Az ÉSZT 1989. szeptember 20-án alakult. Az alapelv a pártfüggetlenség.

A tömörülés már megalakulásakor is döntően a hosszú távú kérdések képviseletét tűzte zászlajára. Ez nem volt véletlen, mert például az érdekegyeztetés akkori mechanizmusában nemhogy hosszú távú, de még a napi kérdésekben sem lehetett eredményes érdekérvényesítő munkát folytatni. Ezért kezdeményeztük a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (KIÉT) létrehozását, amely javaslatunk alapján 1989 novemberében megalakult.

Az alakuló új szervezetek és érdekegyeztető fórumok szükségessé tették, hogy gondolatainkat, státusunkat széles körben megismerjék. Ezért 1989. november 3-án megszületett a tömörülés alapokmánya, megfogalmazódott programja. Arról is döntöttek a tagszervezeteink, hogy az ÉSZT, mint szervezet nem csatlakozik a SZOT-hoz, hanem
vele egyenrangú független szervezetként kíván működni. Ezt követően indítottuk el az ÉSZT-lelő című újságunkat is, melynek kiadása akkor még esetleges volt.

A Fővárosi Bíróságon 1648. sorszám alatt 1990. április 4-én a társadalmi szervezetek nyilvántartásába vette az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülést.

Az alakulás utáni napi munka, majd 1990 tavaszától az ország életében valamint a hazai politikai életben bekövetkezett változások egyre jobban meger%sítettek minket abban, hogy amit alig több mint fél éve hoztunk létre, átalakításra szorul. Egyértelművé vált, hogy szakszervezeteinknek egy karakteres szakszervezeti szövetségre van szüksége. Ezért elhatároztuk, hogy 1990. június 9-re összehívjuk az ÉSZT I. Küldöttgyűlését.

Az I. Küldöttgyűlésünkön, az alapítókon kívül a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete, a Vasas Szakszervezet Intézményi Tagozata, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pedagógusok Szakszervezete, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete is képviseltette magát.

A küldöttgyűlés elfogadta az új alapszabályt, és döntött abban is, hogy nevünket - annak ellenére, hogy szövetséggé alakultunk - nem változtatjuk, mert nevünk ekkorra már széles körben ismertté vált, és egyébként is jól hangzott. Időközben bekapcsolódott munkánkba a Népstadion és Intézményei Szakszervezete, a HODOSZ Intézményi Tagozata, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége az EFEDOSZ Tervező-Kutató-Beruházó és a Pedagógus tagozata is.

Az alapszabályunk értelmében a küldöttgyűlés után kellett volna megtörténnie az elnökségben a soros váltásnak is, de végül is úgy döntöttünk, hogy a váltás időpontja szeptember 20-a, a megalakulás évfordulója lesz. Az ügyeket viszont már nem első elnökünk - aki időközben az MDF színeiben parlamenti képviselő lett és hamarosan meg is vált a szakszervezeti mozgalomtól - hanem gyakorlatilag Kis Papp László alelnök vitte. Így ő vett részt az ÉSZT nevében a
megalakuló Érdekegyeztető Tanács első ülésén, amely hatalmas szakszervezeti győzelemmel zárult. Ugyanis a három oldal között mi voltunk a legszervezettebbek, s mi tudtuk igazán, hogy mit akarunk. Így az országos minimálbérről folyó tárgyaláson sikerült elfogadtatni a minimálbér egy jelentős emelését. A sikeres részvétel már ekkor egyértelművé tette, hogy az ÉSZT-nek ott a helye az érdekegyeztetés országos fórumain, aktív résztvevőként.

Szeptember 20-án megtörtént a soros elnöki váltás. Röviddel ez után az Érdekegyeztető Tanács második plenáris ülésén Kis Papp László az ÉSZT elnökeként, az ÉT soros elnöki tisztét is ellátva elnökölt, s mentette meg ilyen minőségében a rosszul előkészített, szétfolyó tárgyalást. A taxisblokád idején is megvolt a kiegyenlítő szerepünk, ugyanis a blokád első napján, pénteken a mi kezdeményezésünket mondta be először a rádió:

"Az ÉSZT követeli az Érdekegyeztető Tanács azonnali összehívását."

Szakszervezeti szempontból az 1991 nagyon fontos év volt. Ekkor még a hét konföderációba tömörült tagság összlétszáma meghaladta a kétmilliót, s voltak konföderáción kívüli szakszervezetek is. Gyakorlatilag ez volt a legnagyobb szervezett tömeg Magyarországon (egyébként még ma is az, csak egyelőre jóval kevesebb taggal) s ez sokakat zavart. Gondot okozott az is, hogy a hét konföderáció együttműködésére nem a legbensőségesebb viszony volt a jellemző.
Nem volt elosztva a szakszervezeti vagyon, bár előző év márciusa óta folytak a tárgyalások, és nem tudtuk, hogy mit kezdjünk az üdülőkkel.

Általánossá váltak a viták, szép lassan elúszott az üdülővagyon (Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány címen "mentették ki" a szakszervezetek kezéből), alapítványi kezelésbe kerültek a művelődési intézmények (ezeket ebben az évben fogják "kimenteni" a szakszervezeti tulajdonból) és egyre fenyegetőbbé vált a "szakszervezeti választás" őrült gondolatának realizálódása is.

1991-ben zajlottak a Munka Törvénykönyve, a Közalkalmazottak jogállásáról szóló és a Köztisztviselők jogállásáról szóló törvények körüli viták az ÉT-n és munkabizottságai, valamint a KIÉT fórumain. A maga korlátaival, hibáival együtt ekkor ez volt szakszervezeti szempontból a legnagyobb tétje az érdekegyeztetésnek.

Az ÉSZT szempontjából jelentős volt az is, hogy ebben az évben az ILO 1991. évi kongresszusán a magyar munkavállalókat - a konföderációvezetők közül elsőként - dr. Kis Papp László az ÉSZT soros elnöke képviselte. Ezzel megteremtve azt a hagyományt, hogy a konföderációk vezetői alfabetikus sorrendben képviselik az oldalt az ILO kongresszusain.

Pomogáts Béla