Nyomtatás

Gondolatok egy elmaradt látogatáshoz

Dura Laci barátom emlékére

 

Az elmúlt két és fél évtizedben szoros munka és baráti kapcsolatban voltam Dura Lászlóval, azaz Dura Lacival (hiszen szinte mindenki így szólította). Az utóbbi hónapokban nem kevés aggodalommal figyeltem egészségi állapotának alakulását. Kórházban volt erősödni, kórházból jött felkészülni, majd ismét kórházba ment, mert súlyos műtét várt rá. Előtte még beszélgettünk, s abban maradtunk, hogy műtét után, amint telefonképes állapotba lesz rámcsörög, s én meglátogatom, mint ahogy ő is tette velem az elmúlt évekbeli kórházi tartózkodásaim során. Sajnos ez a hívás elmaradt. Helyette jött egy másik, melyben közös barátunk közölte a megdöbbentő, megmásíthatatlant: ma, november 13-án Laci eltávozott közülünk.

Dura Lacit 26 évvel ezelőtt ismertem meg, amikor 1988-ban, robbantva az akkori kialakult, és változtathatatlannak hit szakszervezeti struktúrát létrehoztuk a Tudományos Dolgozók Szakszervezetét (TUDOSZ), melynek őt választottuk első titkárául az alapító kongresszuson. Az idő igazolta, hogy ez egy nagyon jó döntés volt, mert egy ágazati szakszervezet szervezése, működtetése egészen más gondolkozást és tevékenységet igényelt, mint amit mi kutatóként, kutatóintézeti alapszervezeti aktivistaként, tisztségviselőként elképzeltünk. Ő tudta, hogy mit kell tenni, és tette is, tetette is velünk. Dolgozott, szervezet, és mozgatott minket, hogy erősödjünk, fejlődjünk.

Dura Laci életét a munkavállalók, a szakszervezetek érdekében végzett munka határozta meg. Kezdetben a Vasas területén dolgozott. A Ganz MÁVAG kultúrosaként kezdett, majd a kultúrház igazgatója lett. Az ELTE BTK-n szerzett történelem-filozófia szakos diplomát. Továbblépett, s a Művész szakszervezetben tevékenykedett 1984-ig. Innen ment tovább a Szakszervetek Elméleti Kutató Intézetébe (SZEKI), kutatónak. Kutatói tevékenységének eredményét jelezte a doktori cím megszerzése is. Intézeti tagsága, kutatómunkája egyértelműen meghatározta a „tudósszakszervezethez” vezető útját, s az újabb tevékenységváltását. Az új szakszervezet első titkáraként intenzív szervezőmunkába kezdett, sokat dolgozott és aktív munkára ösztönözte az elnökség tagjait is, kialakítva, létrehozva annak feltételeit. Többek közt sűrűn jártuk együtt az országot, hogy az intézetek munkavállalóit csatlakozásra ösztönözzük. Fölismerte a szakszervezeti nyilvánosság szükségességét és megteremtette a szakszervezeti nyilvánosság lehetőségét. Ugyanis a megalakulás után nem sokkal kitalálta és beindította TUDOSZ lapját, a Szószólót, készítve, szerkesztve, kiadva azóta is az utolsó pillanatig.

Ez indította el az újabb útján, a szakszervezeti újságírás, szerkesztés pályáján. Két év elteltével továbblépett a TUDOSZ-ból. Előbb még a KSZSZ-ben dolgozott sajtósként, majd létrehozta kiadóvállalatát a Dura Studiót, amely a mai napig a magyar szakszervezeti újságírás egyik fellegvára. Nyomtatott sajtótermékekkel kezdte, de korán ráismert az elektronikus sajtó fontosságára, s ezt követően honlapokkal is szolgálja immáron két évtizede a munkavállalókat, a szakszervezeteket. Jónéhány szakszervezetnek, konföderációnak dolgozott, lapot szerkesztett és adott ki, kiadványokat szerkesztett és adott ki, honlapokat szerkesztett és működtetett. Nagy álma volt a nem kis utánjárással létrehozott „szakszervezetek.hu” honlap, amely indulása óta a magyar szakszervezetek fontos megjelenési helye és információforrása.

A 26 évvel ezelőtt kezdődött közös munka, mely köztünk korán barátsággá fejlődött, az utolsó pillanatig tartott. Ő vett rá arra, amire magamtól gondolni se mertem volna, hogy tudósítsak az érdekegyeztetésről, és ő döntötte el, hogy e tudósítások gyűjteményét könyvként is kiadjuk. Meg is tette. Még néhány héttel ezelőtt is terveztük a hogyan továbbot. Mit kellene megírni, mit kellene kiadni, hogyan, mi módon. Ki mit fog csinálni. Sajnos ez most megtorpant, de tartozok a batáromnak annyival, hogy amit tudok, befejezek belőle.

Búcsúzom tőled Laci, mert más dimenzióba kerültél, de nem búcsúzom, mert itt maradtál közöttünk, ugyanis munkáddal, eredményeiddel örökre beírtad magad a magyar szakszervezeti mozgalom történelemkönyvébe, emlékedet, segítő és óvó szavaidat örökre itt őrizzük a szívünkbe.

Budapest, 2014. november 15.

 

Kuti László (Q-ti)