A fenti címen került megrendezésre a SZEF-ÉSZT Akadémia november 18-i előadása.

A rendezvényt Tőrös Szilárd, az Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke nyitotta meg, mint a nap házigazdája. Elmondta, hogy az eddigiektől eltérően csak négy rövidebb előadás lesz, gondolatébresztőnek. Az eddigi gyakorlattól eltérően az előadások után az előadóktól lehetett kérdezni, ezzel nagyobb szerepet szánva a vitának.

 

Az első előadó Fábián István, a Debreceni Egyetem egykori rektora volt. Előadásában kiemelte, hogy nem lehet egyetemi autonómiáról beszélni, ha a politika közvetlenül beleszól az egyetemek döntéshozatalába. Kijelentette, hogy feleslegesek az egyetemi testületek és a rektor, hiszen a kancellár rendelkezik csak valódi döntési jogosultsággal.  

 

Padisák Júlia, a Pannon Egyetem professzora a második előadásban szemléltette, hogy mennyivel lett bonyolultabb az egyetemek élete, mennyire ellehetetleníti működésüket a kancellári rendszer bevezetése óta.

 

Harmadikként Kenesei István, a Szegedi Egyetem oktatója mutatta be, hogy a politika milyen eszközökkel avatkozik be a felsőoktatásba és annak milyen következményei vannak. Az előadásában kitért a magyar egyetemek nemzetközi rangsorokban elfoglalt helyére és a Magyar Akkreditációs Bizottság helyzetére.

 

Az előadásokat Földesi Gabriella, az EMMI főosztályvezetője zárta. Elmondta, hogy a kormány véleménye szerint a felsőoktatás anyagi helyzete megszilárdult. Eredményként említette, hogy az intézmények számláin szinte kivétel nélkül tartalékok keletkeztek. Ez kancellári rendszer bevezetésének is köszönhető. Elmondta, hogy ha az állam pénzt ad valamire, akkor joga azt szigorúan felügyelni és a szükséges iránymutatásokat megtenni.

 

Az előadásokhoz hozzászólok egyetértettek az első három előadóval, és többnyire kiegészítették a saját intézményükben tapasztaltakkal. Földesi Gabriella előadása váltotta ki a leghevesebb reakciókat. A felszólalók kétségbe vonták, hogy mindenben olyan eredményes a kormány munkája ahogyan azt a főosztályvezető bemutatta.