A világban egyre gyakoribb az életpálya során hosszabb-rövidebb ideig külföldön történő munkavégzés, amely ténynek komoly jelentősége van a szintén egész életpályát felölelő nyugdíjjogosultság szempontjából. Nem közömbös, hogy van-e lehetőség a különböző országokban folytatott munkavégzés egybeszámítására a nyugdíjjogosultsághoz, vagy nincs.


 
   A kérdést érintő jogszabályokról összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági tárgyú nemzetközi egyezmények, illetve az Európai Unió szociális biztonsági koordinációs szabályai nyújtanak megoldást más országban történő munkavégzés figyelembevételére, az ún. harmadik országban végzett munka esetén azonban ilyen lehetőség nincs.
 
   Ha egy ország, és Magyarország között nincs olyan nemzetközi jogi szabály, amely lehetővé tenné az egymás területén szerzett társadalombiztosítási jogosultságok, teljesített feltételek figyelembe vételét az ellátások megállapíthatósága érdekében, ún. harmadik országról beszélhetünk.
 
   Példa: egy magyar munkavállaló az Amerikai Egyesült Államokban dolgozik tizenhat éven át, 2014. február 1-jén eléri magyar nyugdíjkorhatárát, és eddig az időpontig amerikai munkaviszonyán kívül csak két év Magyarországon szerzett szolgálati idővel rendelkezik, nem lesz jogosult öregségi nyugdíjra, mert ahhoz legalább húsz év, a résznyugdíjhoz tizenöt év szolgálati idő szükséges, és jelenleg nincs olyan nemzetközi jogintézmény, amely a két országban szerzett szolgálati idők összeszámítását lehetővé tenné.
 
Elöljáróban tekintsünk ki egy kicsit a szolgálati idő nemzetközi szabályaira.
 
   Általánosságban azt lehet mondani, hogy az öregségi nyugdíj jogosultsághoz az országonként meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése mellett meghatározott mértékű jogosultsági idő (szolgálati idő, biztosítási idő, esetenként helybenlakási idő) és esetleges egyéb feltételek (pl. a magyar nyugdíjszabályok szerint a biztosítási jogviszony hiánya, azaz a munkaviszony megszüntetése) is szükségesek.
 
  Annak eldöntése, hogy a nyugellátáshoz csak munkavégzéssel szerzett szolgálati idő, vagy pusztán helybenlakási idő, illetve egyéb időszakok (pl. felsőfokú tanulmányok folytatása vagy gyermeknevelési idők) is figyelembe vehetők minden ország saját, önálló jogkörében történik.
 
Néhány példa
 
  Belgiumban a 65. életév betöltésétől legalább 45 év munkaviszony megléte esetén állapítható meg öregségi nyugdíj.
 
   Dániában a 65. életév betöltésétől (1999. július 1-től betöltött 60. életév esetén 67. életév betöltésétől) állapítható meg öregségi nyugdíj legalább 3 év 15-65, illetve 67 éves kor közötti helybenlakás esetén. Az öregségi teljes nyugdíjhoz 40 év helybenlakási idő szükséges.
 
  Spanyolországban az öregségi teljes nyugdíj 65 éves kortól legalább 15 év járulékfizetés esetén jár.
 
   A legtöbb esetben egy-egy ország belső szabályai szerint szolgálati időnek minősülő időszak a másik ország részéről mérlegelés nélkül elismerendő a nyugdíjjogosultsághoz, ha a jogosultsági időszakok összeszámítását az ország által elfogadott nemzetközi rendelkezés előírja.
 
   Így nem utasítható el például helybenlakási idő szolgálati időként történő figyelembe vétele olyan szerződő államban, melynek belső szabályai szerint csak a munkavégzéssel szerzett szolgálati idő vehető figyelembe a nyugdíjjogosultsághoz.
 
Munkaviszony több országban
 
   A biztosítási idő leggyakoribb fajtája a munkaviszonyban történő munkavégzéssel szerzett biztosítási idő, amely egyben nyugdíjra jogosító szolgálati időnek is minősül.
 
   Ez a munkavégzés történhet saját országunkban, és külföldön is.
 
Uniós szabályok
 
   Főszabályként a munkavégzés helye szerinti uniós tagállamban lesz biztosított a munkavállaló, kivételt képez ez alól a szabály alól a kiküldetésben végzett munka. Lásd: az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (továbbiakban: Rendelet) II. címében foglalt rendelkezéseket. A Rendelet hatálya kiterjed az EGT tagállamokra, és önkéntes vállalás alapján Svájcra is.
 
   Kiküldetés esetén legfeljebb huszonnégy hónapig a küldő állam szabályainak hatálya alatt marad a munkavállaló, tehát ott lesz biztosított annak ellenére, hogy a munkát külföldön, egy másik tagállamban végzi.
 
   A kiküldetés szabálya akkor alkalmazható, ha a kiküldetés nem egy másik kiküldött személy felváltása érdekében történik.
 
   Példa: egy magyar szerelő Franciaországban vállal munkát, egy helyi vállalatnál. Nevezett francia biztosított lesz, a munkavégzés helye szerinti szabály alkalmazásával.
 
  Ha ez a személy magyarországi munkáltatójától kiküldetésben dolgozik Franciaországban, magyar biztosított lesz.
 
Szabályok kétoldalú egyezmények esetén
 
   A kétoldalú szociális biztonsági egyezmények nagyon hasonlóan szabályoznak fentiekhez. A kiküldetés időtartama azonban egyezményenként eltérő lehet.
 
   Legfrissebb egyezményünk, a 2014. január 1-jén hatálybelépett magyar-japán szociális biztonsági egyezmény például öt évben, egy éves meghosszabbítási lehetőséggel határozza meg a kiküldetés maximális időtartamát.
 
   Magyarországnak jelenleg kilenc országgal van hatályos kétoldalú egyezménye, melyekből kettő szociálpolitikai, hét szociális biztonsági típusú.
 
Nyugdíjmegállapítás külföldi munkaviszony esetén
 
Uniós szabályok
 
  A Rendelet a legelőnyösebb ellátás megállapíthatósága érdekében több lehetséges nyugdíjszámítási módot biztosít.
 
Első lépés
 
   Ha az adott személy részére megállapítható a nemzeti szabályok szerint a nyugellátás, mert az ott megkívánt szolgálati idő rendelkezésre áll, megtörténik a tagállami szabályok szerinti nyugdíj kiszámítása.
 
Példa: egy magyar személy, aki az Unió több országában is dolgozott, rendelkezik legalább húsz év magyar szolgálati idővel, részére megállapítható a magyar nyugdíjszabályok szerint az öregségi teljes nyugdíj.
 
Második lépés
 
  Ezt követően kiszámítható részére a Rendelet szabályainak alkalmazásával a szolgálati idők összeszámításával az időarányos nemzetközi nyugdíj, melyben arányosítás történik, azaz az érintett tagállamok akkora nyugdíjrészt fizetnek, amely az összes szolgálati időhöz viszonyítva a náluk szerzett szolgálati idő arányának megfelel.
 
  Példa: fenti magyar személy húsz év magyar, és tíz év angol szolgálati idővel rendelkezik, mert ennyi időt dolgozott mindkét tagállamban. Az arányos nyugdíjszámítás során az összesen harminc év szolgálati idő alapján (mintha a teljes időszakot Magyarországon szerezte volna) kiszámított nyugdíj összege kétharmadának megfelelő nyugdíjrészt fog Magyarországtól kapni, mert összes szolgálati idejének kétharmadában fizetett magyar biztosítottként járulékot.
 
Harmadik lépés
 
  Fenti kétféle számítás végeredményét összehasonlítva az előnyösebb összegű nyugellátás fog folyósításra kerülni.
 
Kétoldalú egyezményes szabályok
 
   Az időarányos elven szabályozott kétoldalú egyezmények szintén fentiek szerint nyújtanak lehetőséget a másik szerződő államban szerzett szolgálati idő (benne a munkaviszony alapján szerzett időszak) figyelembevételére.
  
A kétoldalú egyezmények között az ún. területi elven szabályozott szociálpolitika (nem szociális biztonsági) egyezmény (a magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény, mely a szovjet utódállamok vonatkozásában még hatályban van), nem az időarányos megosztás elvét alkalmazza.
 
Különleges eset – egy évnél rövidebb szolgálati idő
 
   Mind az európai uniós közösségi jog, mind a kétoldalú egyezmények nagy része tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a rövid szolgálati idő hogyan kezelendő.
 
   Összefoglalóan azt lehet rögzíteni, hogy az egy évnél (egyes egyezményekben ennél is rövidebb) nem hosszabb szolgálati idő alapján az érintett ország nem állapít meg ellátást, ezt az időszakot a másik érintett ország veszi figyelembe sajátjaként a nála szerzett hosszabb szolgálati időhöz számítva.
 
   Kivétel e szabály alól, ha az egy évnél rövidebb szolgálati idő a belső szabályok szerint jogosultságot ad ellátásra.
 
   Példa: a magyar szabályok szerint a baleseti hozzátartozói nyugellátás az elhunyt sérült szolgálati idejére tekintet nélkül megállapítható, azaz akkor is, ha az elhunyt sérült esetleg csak egyetlen nap biztosítási idővel rendelkezett, mert ezen az első napon érte őt a halálos kimenetelű üzemi baleset.
 
A külföldi munkaviszony igazolása
 
   A nemzetközi nyugdíjügyek terén a másik szerződő államban szerzett szolgálati idő igazolása meghatározott módon történik.
 
Uniós szabályok
 
   A Rendelet alkalmazása során az egyes tagállamok egységes, kötelezően használandó formanyomtatványon tájékoztatják a többi érintett tagállamot az általuk elismert biztosítási időről, szolgálati időről.
 
   A szociális biztonsági ellátások ügyintézése során használatos „E” jelű formanyomtatvány sorozat E 205 számú változatán történik a biztosítási idő igazolása a saját belső szabályok alapján.
 
   A Rendelet és végrehajtási szabálya pontos útmutatást ad a belső szabályok szerinti, esetleg eltérő mértékegységben jelzett biztosítási idők átszámítására.
 
   Az E 205-ös igazoláson szereplő időszakokat fogadhatja el a másik érintett tagállam a szolgálati idők összeszámítása során figyelembe veendő időnek.
 
Kétoldalú egyezmények szabályai
 
   A kétoldalú egyezmények fentiekhez hasonlóan, általában kétnyelvű formanyomtatvány kötelező alkalmazását rendelik a biztosítási idők, szolgálati idő igazolására.
 
Különleges eset – átfedő biztosítási idők
 
Uniós szabályok
 
   Munkavégzés egyszerre több helyen is történhet. Előfordul, hogy egy személy ugyanabban az időszakban két tagállamban is biztosított volt, mert két országban is folytatott egyszerre keresőtevékenységet.
 
  Ezen egymást átfedő időszakokat csak egy tagállam veheti figyelembe, a Rendelet pontosan meghatározza, hogyan kell ezeket az átfedő időszakokat kezelni.
 
   A teljesség igénye nélkül egy kis ízelítő a szabályozásból: ha a személy egyidőben, vagy időszakonként váltakozva két vagy több EGT országban dolgozik, a biztosítási kötelezettség elsősorban a lakóhelye szerinti országban állapítandó meg. Ha azonban a munkavállaló az érintett tagállamokban egy munkáltató részére végez munkát, és a lakóhelye szerinti tagállamban végzett munkája nem jelentős (kisebb, mint ¼ rész), a biztosítási kötelezettség a munkáltató székhelye szerinti országban áll fenn.
 
Kétoldalú egyezmények – átfedő idők
 
   Az egyezmények fentiekhez hasonlóan szabályozva törekszenek a kettős biztosítás kizárására, külön rendezve az egyezmény megkötését megelőző időszakban szerzett átfedő biztosítási idők kezelését.
 
  Az általánostól eltérő, sajátos szabályokat az egyes egyezmények szövegében találhatjuk .
 
Előny – de lehet hátrány is
 
    Nyugdíjszempontból a fentiekben azt láthatjuk, hogy a külföldön fennálló munkaviszony nyugdíjjogosultsághoz történő figyelembevétele, az összeszámítás az érintett személyek számára előnyös, azt a jogosultsághoz úgy tekintjük, mintha a saját államban szerezte volna a munkavállaló.
 
   Van azonban egy másik helyzet is, amikor a külföldi munkaviszonyt úgy kell figyelembe venni nyugdíj szempontból, mintha az itt, Magyarországon állna fenn.
 
   A hatályos magyar nyugdíjszabályok szerint az öregségi nyugdíj akkor állapítható meg, ha az érintett nem áll biztosítási jogviszonyban (pl. munkaviszonyban).
 
   Ez a követelmény kiterjed Magyarország mellett a Rendelet hatálya alá tartozó országokban és a szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezményes országokban fennálló munkaviszonyokra is.
 
  A magyar öregségi nyugdíj megállapításakor nyilatkoznia kell az adott személynek arról, hogy sem Magyarországon, sem a fenti országokban nem áll biztosítási jogviszonyban, befejezte keresőtevékenységét.
 
   Az igénylő nyilatkozata mellett az ügyben hatáskörrel rendelkező külföldi szerv adatszolgáltatása fogja ezt a tényt igazolni.

Forrás: ado.hu

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
1146 Budapest, Thököly út 58-60.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tel/Fax: (1) 473-14-29

Sajtókapcsolat: Kiss Balázs
Telefon: +3620-666-3539
Email: sajtó@eszt.hu

Thursday the 19th. .