Sorozatunkban kivándorolt magyarokat kérdeztünk arról, hogyan boldogulnak a külföldi munkaerőpiacon. Személyes történeteink első állomása London!

Kevés olyan téma van, amivel kapcsolatban több ellentmondó információ lát napvilágot, mint a külföldi munkavállalás. A témát csak árnyalja, hogy lassan már mindannyian ismerünk olyat, aki kint élt, vagy tervezi a kivándorlást.

Cikksorozatunkban Európában dolgozó magyarokat kérdeztünk arról, hogyan érvényesülnek a külföldi munkaerőpiacon és valóban "jobb-e" az élet "odaát". Személyes tapasztalataik segítségével a statisztikák mögé pillanthatunk és talán közelebb kerülhetünk a valósághoz.

A 32 éves Várnagy Katalin 2011 márciusa óta dolgozik Londonban pénzügyi asszisztensként. Munkaköre nem a képzettségének megfelelő, mert nincs pénzügyi vagy közgazdász diplomája, de szakmai tapasztalattal már rendelkezett itthonról, amikor úgy döntött, Angliába költözik.

"Nem merik használni az angolt"

"Egy multinacionális cégnél dolgoztam már ebben a pozícióban, ez alapján vettek fel a jelenlegi munkahelyemre. Tanfolyamokat jelenleg is végzek, mert szeretném "bebiztosítani" magam és esetleg egy továbblépésnél már fontos lehet a végzettség is" - meséli Katalin. 

Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nyelvtudás nélkül nem sok/semmi az esély a magasabb státuszú munkákra, és ez alatt nem a nyelvtanilag tökéletes angolt kell érteni. "Az a benyomásom, hogy sok magyar (magamat is ide sorolnám) érkezik erős középfokú angoltudással és mégsem merik használni, félnek a kommunikációtól. Nem kell. London világváros." Katalin tapasztalatai alapján a brit fővárosban hozzá vannak szokva az akcentusok tömegéhez, a többség szintén bevándorló és már keresztülment azon, amire a most kiköltöző magyarok készülnek.

"Havi 200 ezerrel több marad a kezemben"

"Jelenleg körülbelül háromszor keresek többet, mint otthon úgy, hogy órában ugyanannyit dolgozom, mint Magyarországon. Ilyen téren törekszem még az előbbre jutásra, igaz, nem könnyű, de eddig is elvárásaimon felül alakultak a dolgok." 

Arról is beszámolt, hogy a lakbér és közlekedés költségei sokkal magasabb, mint otthon, a ruházkodást viszont fillérekből meg lehet oldani, az élelmiszer és a közüzemi számlák pedig körülbelül egyformák. "A párommal 50-50 százalékban megosztott kiadásokat leszámítva a nettó összeg, ami a kezemben marad és gazdálkodhatok vele körülbelül havi 200 ezer forinttal több, mint otthon" - avat be. 

"Könnyebb munkához jutni, mint otthon"

Katalin meglepően nyitottnak találta Londont a külföldi munkavállalókra, véleménye szerint itt sokkal könnyebb megszerezni egy jobb munkahelyet, mint otthon. "Egy jó diploma persze kedvező benyomást kelthet az önéletrajz olvasójában, de - az én tapasztalatom alapján - a munkatapasztalat és egy kellemes, barátságos személyiség akivel könnyű együtt dolgozni, ezek többet nyomnak a latban."

A munkamánia az elvárt hozzáállás

A magyarként Londonba érkező munkavállalót több sokkhatás is érheti. "A workaholic (munkamániás) kifejezést én itt értettem meg, mit jelent. Hasonló felfogást mindenkitől elvárnak. Három hétig elhúzódó vírusos mellhártya-gyulladás, vagy kismamaként egész napos hányás nem tartja otthon a kollégákat."

A hazatérés gondolatával kapcsolatban Katalin úgy fogalmaz: "A szívem azt mondja, igen, az eszem azt, hogy nem."

Néhány tény az angliai munkavállalásról:

A Nagy-Britanniában dolgozó magyar vendégmunkások száma megközelítőleg 300 ezerre tehető, főleg a szolgáltatóiparban helyezkedtek el.

London a második legnépesebb magyarlakta város, egyes becslések szerint 200-300 ezer honfitársunk él a brit fővárosban, többen mint Debrecenben.

Tervek szerint a brit kormánykoalíció korlátokat kíván állítani a bevándorlás elé olyan uniós országok esetében, amelyeknek hazai összterméke (GDP) "eltér" Nagy-Britanniáétól.

Forrás: profession.hu