A mindennapi gyakorlatban számos esetben előfordulhat az, hogy a munkáltató – például adminisztratív hiba miatt – a munkavállalót megillető munkabérnél magasabb összeget, jogalap nélküli munkabért fizet ki, amelyet vissza szeretne követelni.

  Főszabály szerint a munkáltatónak 60 napja van arra, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabért visszakövetelje. Az igényérvényesítésre ebben az esetben az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, azaz arra bírósági eljárásban, vagy – a mindenkori minimálbér háromszorosáig – fizetési felszólítással van mód. Amennyiben a munkavállaló a fizetési felszólításnak nem mond ellent, a bíróság által végrehajtási záradékkal ellátott fizetési felszólítás, ellentmondás vagy magasabb követelés esetén bírósági határozat alapján kerülhet sor a jogalap nélkül kifizetett munkabér levonására.
 
  Ennek során a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályai alapján kell eljárni, azzal, hogy a jogalap nélküli munkabér visszakövetelése esetén a levonás a (nettó) munkabér 50%-áig terjedhet.
 
  A jogalap nélkül kifizetett munkabér 60 napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. Ekkor a visszakövetelésre az általános elévülési időn (3 év) belül bármikor sor kerülhet. A hosszabb határidőn belüli visszakövetelés feltételeinek fennállását minden esetben a munkáltatónak kell bizonyítania.
 
  A bíróság még az 1992. évi Mt. hatálya alatt, de a jelenlegivel tartalmilag teljes mértékben megegyező szabály alapján kimondta, hogy a 60 napon túli visszakövetelés lehetőségét önmagában nem zárja ki az sem, ha a munkáltató a kifizetés során nem kellően körültekintően járt el. Ennek mentén visszakövetelhetőnek minősítette a munkavállaló által kért fizetés nélküli szabadságra – tévesen – kifizetett munkabért. Ezzel eshet azonos elbírálás alá az az eset is, amikor a munkáltató egyéb, nyilvánvaló hibát vét a munkabér kifizetése során, például százezres nagyságrend helyett milliós nagyságrendű munkabért fizet, vagy tévedésből egy hónapban több alkalommal fizeti ki a munkabért.
 
  A túlfizetett munkabér másik „klasszikus” esete, amikor a munkáltatónak a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolást módosítania kell. Így például, a munkáltató a munkavállalótól kapott tájékoztatása alapján betegszabadságot számol el a munkavállaló távollétére, de utóbb a munkavállaló keresőképtelenségét nem tudja igazolni és ezért az így kieső időre semmiféle juttatás nem illeti meg.
 
  A mindennapi gyakorlatban számos esetben előfordulhat az, hogy a munkáltató – például adminisztratív hiba miatt – a munkavállalót megillető munkabérnél magasabb összeget, jogalap nélküli munkabért fizet ki, amelyet vissza szeretne követelni.
 
   Főszabály szerint a munkáltatónak 60 napja van arra, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabért visszakövetelje. Az igényérvényesítésre ebben az esetben az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, azaz arra bírósági eljárásban, vagy – a mindenkori minimálbér háromszorosáig – fizetési felszólítással van mód. Amennyiben a munkavállaló a fizetési felszólításnak nem mond ellent, a bíróság által végrehajtási záradékkal ellátott fizetési felszólítás, ellentmondás vagy magasabb követelés esetén bírósági határozat alapján kerülhet sor a jogalap nélkül kifizetett munkabér levonására.
 
  Ennek során a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályai alapján kell eljárni, azzal, hogy a jogalap nélküli munkabér visszakövetelése esetén a levonás a (nettó) munkabér 50%-áig terjedhet.
 
  A jogalap nélkül kifizetett munkabér 60 napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. Ekkor a visszakövetelésre az általános elévülési időn (3 év) belül bármikor sor kerülhet. A hosszabb határidőn belüli visszakövetelés feltételeinek fennállását minden esetben a munkáltatónak kell bizonyítania.
 
  A bíróság még az 1992. évi Mt. hatálya alatt, de a jelenlegivel tartalmilag teljes mértékben megegyező szabály alapján kimondta, hogy a 60 napon túli visszakövetelés lehetőségét önmagában nem zárja ki az sem, ha a munkáltató a kifizetés során nem kellően körültekintően járt el. Ennek mentén visszakövetelhetőnek minősítette a munkavállaló által kért fizetés nélküli szabadságra – tévesen – kifizetett munkabért. Ezzel eshet azonos elbírálás alá az az eset is, amikor a munkáltató egyéb, nyilvánvaló hibát vét a munkabér kifizetése során, például százezres nagyságrend helyett milliós nagyságrendű munkabért fizet, vagy tévedésből egy hónapban több alkalommal fizeti ki a munkabért.
 
  A túlfizetett munkabér másik „klasszikus” esete, amikor a munkáltatónak a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolást módosítania kell. Így például, a munkáltató a munkavállalótól kapott tájékoztatása alapján betegszabadságot számol el a munkavállaló távollétére, de utóbb a munkavállaló keresőképtelenségét nem tudja igazolni és ezért az így kieső időre semmiféle juttatás nem illeti meg.

Forrás: ado.hu