Ha a munkavállaló jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyát, akkor a volt munkaadója jogosan követelheti tőle a felmondási időre járó távolléti díját, illetve akár a kárának megtérítését is követelheti a munkavállalótól.



   A munkáltatóra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan a munkavállaló is felelős azért, hogy a munkaviszonyt az Mt. szabályainak megfelelően szüntesse meg. A munkavállaló, amennyiben munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, köteles a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetni.
 
  A munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetését jelenti minden olyan eset, amikor a munkavállaló a megszüntetéshez kapcsolódóan megszegi a rá irányadó kötelezettségeket. Ilyennek minősül különösen az, ha a munkavállaló felmondását nem írásban közli; felmondási ideje alatt nem teljesíti rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét; vagy indokolási kötelezettséghez kötött felmondásának indoka nem felel meg a jogszabályi követelményeknek. Ilyen indokolási kötelezettség fűződik a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséhez, illetve a határozott idejű munkaviszony felmondásához is. Ráadásul, ha a munkavállaló határozott tartamú munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen – a korábban ismertetett jogkövetkezménnyel ellentétben – a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni.
 
   A jogalkotó nevesített továbbá még egy esetet, amelyre a munkaviszony-megszüntetés szabályait megfelelően alkalmazni kell: amikor a munkavállaló munkakörét nem az előírt rendben adja át. Hangsúlyozni kell, hogy az átadási kötelezettség nem jelent egyben „betanítási” kötelezettséget. A munkavállaló az átadott ügyek, és az általa végzett feladatok vitelére, ellátásra nem kell, hogy betanítsa az átvételre kijelölt munkavállalót a munkakör átadásának keretei között.
 
   Természetesen a munkáltató a felmondási idő alatt adhat betanításra vonatkozó utasítást, de annak nem teljesítése nem a munkaviszony jogellenes megszüntetésének, hanem egyéb kötelezettségszegésnek minősül. Annak érdekében, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait átadhassa, a munkáltatónak kell intézkednie és az átadás feltételeit biztosítania. Amennyiben ez elmarad – például a munkáltató nem határozza meg az átadás módját, vagy nem jelöl ki átvevő munkavállalót – akkor a jogellenes munkaviszony megszüntetésére az átadás elmaradása miatt nem hivatkozhat.
 
   A munkáltató a fentebb meghatározott összeget meghaladó kárának megtérítését is követelheti a munkavállalótól, de ezek a követelések együttesen nem haladhatják meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét. Ilyenkor a munkáltatónak kell bizonyítani a kár bekövetkezését, annak összegét, valamint a kár és a jogellenes munkajogviszony-megszüntetés közötti okozati összefüggést.
 
  A munkáltató a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatti jogkövetkezmények alkalmazása érdekében az általános elévülési időn (3 év) belül fordulhat az illetékes munkaügyi és közigazgatási bírósághoz. A munkavállaló jogellenes felmondására a munkáltatói felmondás esetén irányadó 30 napos keresetindítási határidőre vonatkozó szabály nem alkalmazható.
 
Forrás: munkajog.hu

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
1146 Budapest, Thököly út 58-60.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tel/Fax: (1) 473-14-29

Friday the 28th. Custom text here.