Egy nyugalmazott főiskolai docens, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének alapító tagja ragadott pennát. Nyílt levelét az alábbiakban változatlanul, a tagolás érdekében mindösze néhány tematikus bekezdéscímmel ellátva közöljük.
 

Rektor Úr!
Gazdasági Igazgató Úr!

E nyílt levél megfogalmazója dr. Deák György, nyugalmazott főiskolai docens, aki 1984-től 2005-ig szolgálta az intézményt, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének alapító tagja (1988), valamint 2000 és 2004 között a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola szakszervezeti titkára, 1999-2002 között a Kémia Tanszék vezetője.

Megdöbbenéssel tapasztalom azt, hogy a Savaria Egyetemi Központ dolgozóinak nagy része (néhány kivételtől eltekintve) fizetését tetemes késéssel kapja meg, útiköltségeik megtérítése elmarad, újabban jutott tudomásomra, hogy a GYES-en lévő anyuka járandósága sem érkezett meg. Mindenesetre elismerést érdemel az a gesztus, hogy a magasabb fizetésű tanárok, professzorok, illetve az intézmény vezetői utoljára kapják kézhez fizetésük összegét. Ez a megoldás azonban hosszantartóan nem maradhat meg, és nem ad lehetőséget a csőd elkerülésére. Az elmúlt években rendszeresen oktatói és dolgozói elbocsájtások történtek. Ez utóbbi események eredményeképpen véleményem szerint az intézmény működőképességének határára érkezett.

Az egyének elbocsájtásában számomra érthetetlen módon több évtizede intézményünkben eredményesen oktató, sőt dolgozó is minden előzmény nélkül felmondásra került, többnyire a nyári szabadságok ideje alatt (amikor a védekezésnek és a közvéleménynek nincs módja az intézkedőkkel szemben véleményt nyilvánítani). Ezen dolgozók közül néhányan még az elbocsájtás előtt ugyanannak a feladatnak az ellátásáért csökkentett bérrel voltak alkalmazva.

"Egy 18 éves kezdő is éppen annyit kap, mint aki 32 éve itt van"

A Berzsenyi Dániel Főiskola létét a Nyugat-magyarországi Egyetemhez történt integrálás hátrányosan érintette, különösen az elmúlt gazdasági évet illetően, mióta megszűnt önálló gazdasági egységként működni. Még önálló gazdálkodással rendelkeztünk, mikor tanszékvezetői teendőim ellátása során lehetetlen volt vegyszert rendelni, mert a szállító megrendelésünket a Nyugat-magyarországi Egyetem adósságára hivatkozva visszautasította. A karbantartások, a portai szolgálatok és a takarítások kiszervezése a szolgáltatások színvonalát mindenképpen csökkentette. Kérdéses, hogy megtakarítást jelentett-e.

Az intézményben történt felújítások bizonyos értelemben csak részben történtek meg. A C épület pl. kifelé gyönyörűen mutat, de a gépészeti felújítás csak részleges. A már üzemképes, több millió forint értékű eszközök működtetése kutatói segédszemélyzet nélkül ellehetetlenül. Oktatóink zöme magas óraszámban végzi oktatói munkáját, különösen sújtja ez a fiatalabb korosztályt, akiknek a magas óraszám mellett kutatói munkát kellene végezni, doktorálni kellene, ill. családot eltartani. Technikai és irodai dolgozóink bére máig is csak a törvényesen megállapított minimálbér, függetlenül attól, hogy mennyi a szolgálati idejük. Egy 18 éves kezdő is éppen annyit kap (ha van ilyen), mint aki 32 éve itt van.

Intézményünk egy csoportjában az elnöki tisztséggel kapcsolatos pályázat is „kiütötte a biztosítékot”. Természetesen Önnek, Rektor Úr, jogában áll a véleményező testületek határozatával szembe menni, de kérdezem Önt, ezt a jogot milyen kötelessége és felelőssége kompenzálja?

"Ön nem fogja elhinni, de már a félelem igazgat"

Jogosan tehetik fel a kérdést, hogy mindez ügyekhez mi köze egy nyugdíjba vonult embernek, aki még eddig ettől az államtól minden hónapban megkapta a nyugdíját. Természetesen Önök kijelenthetik azt, hogy minderről nem tehetnek, de mikor volt az a nyilvános Rektori Konferencia, amely bármely korban, beleértve az elmúlt évtizedeket, nemet mondott annak az oktatáspolitikának, amely csőd szélére juttatta a felsőoktatást?

Jó hír, hogy a Savaria Egyetemi Központban mérnökképzést szerveznek. Ezzel kapcsolatosan eldőlt-e már, hogy BSc, illetve MSc szintű lesz-e a képzés? Bármely szintű képzés létrehozása komoly személyi és tárgyi feltételeket követel, melyeknek megvalósítása nem történhet meg a még részben működőképes egységek rovására és azok megszüntetésével. Milyen módon alakul ki az a vezetői-oktatói réteg, amely e képzést itt, Szombathelyen megvalósítja? Lesz-e mód ezen oktatók letelepítésére, avagy „ingázó professzorok” 1-2 napos jelenlétével hozzák létre. Komoly áldozatot kellene vállalnia magának a városnak is ezen elit oktatók letelepítésében.

Jogosan feltehetik a kérdést, hogy miért nem aktív dolgozók emelik fel szavukat. Tudom, Ön nem fogja elhinni, de már a félelem igazgat ebben az intézményben. Ki meri Önöknek a szemére hányni mindazt, ahova jutott a Savaria Egyetemi Központ is, beleértve a Nyugat-magyarországi Egyetem egyesítésének kialakítását. Ki ne féltené évtizedes tapasztalatai alapján szerény egzisztenciáját, munkahelyét? Hova fog elhelyezkedni az a kolleganő, aki 56 évesen került a pedagógiai tanszékről az utcára? Hova fog elhelyezkedni és hogy tartja el a családját az a sok-sok, oktatást segítő dolgozó, akik a racionalizálás miatt, az intézményi kiszervezések miatt az elmúlt évtizedek alatt kényszerült elhagyni munkahelyét?

"Persze, hogy hallgat mindenki"

A 2004-es Bokros-csomag óta néhány évenként ismétlődnek meg ezek a felülről leosztott, „Te ennyi, Te annyi dolgozót fogsz elbocsájtani!” intézkedések. Nagyon jól emlékszem aktív koromból, ami a lemondásomat kényszerítette ki szakszervezeti tisztségemből, hogy a megjelölt létszámban a leosztott feladatot a tanszékvezető úgy hajtotta végre, hogy a számára unszimpatikus kolleganőt, a 3 gyermekes, doktorált és angol nyelven tökéletesen beszélő anyát elsőként bocsájtotta el. Nem áll módomban Önök előtt elmondani azt, hogy ezek az emberek milyen tortúrákon mentek keresztül akkor és most. Persze, hogy hallgat mindenki. Én még megtehetem azt, hogy nyílt véleményt mondjak az elmúlt 25 esztendő felsőoktatási politikájáról, amelynek részben Önök is megvalósítói és kivitelezői voltak. Remélem, ezen gondolatok és szavak elgondolkoztatják Önöket, helybeli intézkedéseiket átgondoltabban, felfele pedig nagyon keményen fogják jelezni, hogy a felsőoktatási intézmények, így a Savaria Egyetemi Központ is működőképességének határához érkezett.

Ui.: Felhívom a jobb és bal oldali pártok figyelmét, hogy nyílt levelemet pártpropagandájukban nem használhatják fel, mert a rendszerváltás óta, beleértve az MDF-et is, az áldatlan állapot kialakulásáért, ha nem is egyenlő arányban, de mindannyian felelősek. Jó volna, ha önvizsgálatukat elvégezvén élhető felsőoktatási intézményeket hoznának létre. Magyarország jobban teljesít, de még nem eléggé.

 

Forrás: nyugat.hu

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
1146 Budapest, Thököly út 58-60.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tel/Fax: (1) 473-14-29

Wednesday the 16th. Custom text here.