Luca Visentini a kommunista rendszer romjain épült vadkapitalizmusról

 

Túl későn és túl kevés ahhoz, hogy igazán pozitív társadalmi hatása legyen. A viszonylag gyors ütemű hazai béremelkedésről ez derült ki a Friedrich Ebert Stiftung Bérfelzárkózás Európában című nemzetközi konferenciáján. Az illusztris előadógárda meggyőző adatsorokkal bizonyította: az elmúlt években Európa szerte csökkent a rész, amit a cégek által termelt hozzáadott értékből a bérből és fizetésből élők kaptak, és ez különösen alacsony Kelet-Közép Európában. A megszorítások következtében a középosztály meggyengült, ami az Európa-ellenes populisták malmára hajtja a vizet. Az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt előadó Luca Visentini, annak az Európai Szakszervezeti Szövetségnek a főtitkára volt, amely 39 országból 89 szervezet 45 millió munkavállalóját képviseli az uniós tárgyalásokon.

 

 

  • Egyenlő munkáért egyenlő bért! Gondolja, hogy az Európai Unióban megvalósulhat a szakszervezetek régi követelése?

 

  • Legalábbis ígéretesebb a helyzet, mint eddig bármikor. Fontos lépéseket tettünk jó irányban, például a tagállamok elfogadták, hogy az úgynevezett mobil munkavállalóknak, akik az unió déli és keleti részeiről költöznek észak-nyugatra, a jövőben tilos lesz kisebb bért fizetni, mint az adott állam polgárainak. Kétségtelen persze, hogy a mobil munkavállalók az európai munkaerőpiacnak csak a törekét adják, de az Európai Szakszervezeti Szövetség állandó nyomást gyakorol a munkadókra, az európai intézményrendszerre a béremelések érdekében.

 

  • Önök szerint minden egyes munkavállaló bérét emelni kellene?

 

  • Mindenkiét. És bizonyos értelemben már áttörtük a falakat, hiszen sikerült véget vetni az elmúlt évtized megszorításokat hirdető narratívájának. Az európai uniós, illetve nemzetközi intézmények belátták, hogy ennek több volt a kára, mint a haszna.

 

  • Értem, de ettől a magyar munkás marad ott, ahol a part szakad. Ha mindenki béremelést kap, akkor ő, aki éppen olyan gépek mellett, éppen azt a munkát végzi, mint német kollégája, továbbra is harmad- vagy negyedannyi bért kap.

 

  • Nyilvánvaló, éppen ezért a nyomásgyakorlásnak két iránya is van. Az első, hogy a munkajövedelmek növelését követeljük. A bérből és fizetésből élőknek egyszerűen jár az igazságos részesedés a termelékenység növekedéséből, a vállalatok profitjából. Ennek aránya ugyanis csökkent a megszorítási politika következtében. A második irány viszont az, hogy a jövedelmek felzárkóztatásának ütemét fel kell gyorsítani azokban az uniós országokban, ahol alacsonyabbak a fizetések. Az elmaradás keleten a legerősebb, de több dél-európai országban is hasonló a helyzet. Egyes országokban az európai átlagnak csak fele, másutt harmada, ötöde jut.

 

  • Ám ha például Luxemburgot Bulgáriával vetjük össze, akkor tízes szorzóval kell számolni.

 

  • Így van. Tudjuk, hogy ez a bérszakadék csak akkor szűkülhet, ha a jövedelmek emelkedésének üteme gyorsabb a szegényebb országokban. Ám az is nyilvánvaló, hogy a különbségek belátható időn belül csak csökkenthetőek, de nem szüntethetőek meg. Vannak viszont jó jelek, például egyes keleti országokban jelentősen emelkedtek a minimálbérek, van ahol tíz, másutt akár 20%-kal is, mint például Magyarországon. Persze tudjuk: a bázis, a kiindulópont nagyon alacsony, így a megemelt fizetés is kevés. Ráadásul egyelőre feszültségeket váltott ki azok között, akiknek a jövedelme éppen csak meghaladja a minimálbért, hiszen ennek a folyamatnak az egész skálán végig kellene haladnia, arányosan kellene emelkednie a jobban képzettek, tapasztaltabbak jövedelme is.

 

  • Ami nem valósult meg.

 

  • Ezt valószínűleg csak úgy lehet elérni, ha a kollektív béralku intézményrendszere megerősödik. Béralku a szektorokon belül, a cégeken belül és kollektív alku a multik szintjén is. És épp erről a két tényezőről, a minimálbérek emeléséről valamint a kollektív alku intézményrendszerének megerősítéséről szól új kezdeményezésünk, a nemzetközi bérszövetség létrehozása a kelet és nyugat bérfeszültségének csökkentése érdekében.

 

  • Nyilvánvaló, hogy a munkaadók érdeke az egységes piac, hiszen számukra az a profit maximalizásának egyik eszköze. A munkavállalók számára viszont csak egyelőre délibáb a bérek maximalizálásának és a lemaradók felzárkózásának ígérete.

 

  • Az Európai Szakszervezeti Szövetség egységesen szociális piacgazdaságot követel, nem csak egységes piacot. Már csak azért is, mert az unió alapszerződésének első pontja rögtön ezt ígéri. Szociális piacgazdaságot. Ennek a rendszernek tehát nem csak a gazdaság, hanem a társadalom is része, a kettő közötti kapocs pedig éppen a bérek ügye.

 

  • A bérkonferencián sötét képet festett arról a jövőről, amelyben elmaradna a bérek felzárkóztatása.

 

  • Nézzük meg, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben milyen folyamatok hatottak a munkavállalók életére: globalizáció, digitalizáció, automatizálás, klímaváltozás, majd mindezt megkoronázta egy kíméletlen megszorítási politika. Szerintem teljesen világos, hogy az emberek elvesztik a hitüket Európában, ha az unió nem tér vissza eredetileg meghirdetett szándékához, egy olyan szövetséghez, mely megvédi polgárait attól, hogy náluk nagyobb erők játékszerének érezzék magukat. Ha nem tudjuk meggyőzni az embereket arról, hogy Európa az övék és nem csak az üzletembereké és a bürokratáké, akkor átadtuk a terepet a populistáknak, az unió ellenes érzelmeknek.

 

  • Márpedig a középosztály elveszett biztonságérzetéről szólt a Brexit és Amerikában Donald Trump elnökké választása is.

 

  • Ez így van. Ha megnézzük a Brexit-szavazás adatait, azt találjuk, hogy Nagy Britanniának azok a térségei, ahol az emberek nagy arányban szavaztak az uniós tagság ellen, egyáltalán nem azok, ahol sok migráns él. Ellenkezőleg. A nagy-londoni régió, ahol a legtöbb bevándorló él, pont a bent maradás mellett voksolt. A kilépés azokon a térségeken múlt, ahol szinte nem is élnek migránsok, viszont magasabb a munkanélküliség, erősebb a szegénység, a társadalmi kirekesztettség érzése. Teljesen egyértelmű, hogy a gazdasági és társadalmi talajvesztés kiszámíthatatlan folyamatokhoz, a szélsőjobb erősödéséhez, az Európai értékek megtagadásához vezet.

 

  • Ön is szóbahozta már: Európában van két nagy törésvonal. Észak és dél között az egyik, a másik pedig nyugat és kelet között. Mintha ez össze is érne egyes országokban.
  • Ezeknek a megosztottságoknak persze más és más gyökerei vannak. Az észak-déli törésvonal új fejlemény, ez a múlt évtized gazdasági válságára adott rossz válasz, a megszorítási politika következménye. Ez milliók biztonságérzetét rendítette meg. Ez az Európai Unió hibája, az Európai Unió kudarcos válságkezelésének következménye. A bércsökkentés, a jóléti rendszerek kíméletlen lebontása vezetett az észak déli törésvonal megjelenéséhez. A kelet és nyugat megosztottságának sokkal régibb gyökerei vannak.

 

  • A Nyugat- és Kelet-római birodalomig vezetnek vissza?

 

  • Akár. De nem kell feltétlenül ilyen messzire visszamennünk. Elég arra emlékeztetni, hogy a Berlini fal lebontása után ezekben az országokban vadkapitalizmus alakult ki és nem a szociális piacgazdaság épült. Nem léptek színre számottevő szakszervezetek, nem alakult ki a szociális párbeszéd intézményrendszere, szó sem volt kollektív béralkukról. Igazi turbokapitalizmus jött létre a kommunista rendszer romjain, ahol az oligarchák szabadon garázdálkodnak. Egy ilyen rendszerben hihetetlenül megnőtt a társadalom megosztottsága, falak emelkedtek a gazdagok és szegények közé. A kelet és nyugat konvergenciájának, közeledésének feltétele ilyen körülmények között az, hogy ezekben az országokban is létre kell hozni a jóléti állam intézményrendszerét, meg kell teremteni a szociális piacgazdaság hátterét, meg kell erősíteni végre a társadalmi párbeszédet.

 

  • Önök mit tehetnek ezeknek a jól hangzó, de nehezen megvalósítható céloknak az érdekében?

 

  • Egy év múlva tartjuk a szervezetünk kongresszusát és éppen most vesszük számba, hogyan haladunk prioritásaink megvalósításával. Öt terület van, ahol úgy gondoljuk: sok mindent elérhetünk. Az első, hogy megváltoztassuk azt a hamis makrogazdasági paradigmát, amely a megszorításokra épül, azt hirdeti: a gondok megoldása, hogy a munkavállalók jövedelmét, jogait megnyirbálják. A második nagy irány a bérek felzárkóztatásának előmozdítása. Ennek érdekében hívtuk életre Jean-Claude Junker bizottsági elnökkel, Donald Tuskkal, az Európai Tanács elnökével valamint Ausztria, Bulgária és Észtország vezetőivel azt a bérszövetséget, amely a most következő években stratégiánk egyik alapvető eleme lesz. Egy harmadik irány a gazdaságok átalakulásának menedzselése. Az a célunk, hogy a szakszervezetek reális befolyást szerezzenek annak a folyamatnak az ellenőrzésében, melyet a digitalizáció, az automatizálás, az úgynevezett 4. ipari forradalom jelent. Reagálnunk kell a klímaváltozás, a globalizáció munkaerőpiacot befolyásoló hatásaira is. A negyedik irány, hogy megerősítsük az Európai Unió szociális pillérét és mindennek érdekében fontos, hogy fellépjünk egy politikai cél, a demokrácia megerősítése érdekében. A szakszervezeteknek is van felelősségük abban, hogy a munkavállalók ne dőljenek be a populistáknak, akik félelmeikre építve szövik hatalmi hálójukat.

 

  • Ön több alkalommal is tárgyalt Orbán Viktorral. Mi volt a benyomása róla? Úgy gondolja, hogy komolyan veszi a szakszervezeteket?

 

  • Ami a magyar szakszervezetekhez való viszonyát illeti, azt mondhatom, hogy tud az én fülemnek is kedves, szép szavakat mondani a szociális párbeszéd fontosságáról, de a gyakorlatban ennek visszajelzését nem tapasztalom. Itteni kollégáink arról panaszkodnak, hogy Magyarországon nem folyik megfelelő társadalmi dialógus. Ami viszont az összeurópai ügyeket illeti, Orbán Viktor és más magyar kormányzati partnereink pragmatikus álláspontot képviselnek. Sikerült elérnünk például, hogy magyar kormány együttműködjön velünk az unió szociális pillérének létrehozásában. Ez pedig egyértelműen azon a párbeszéden múlt, amelyet a magyar miniszterelnökkel folytatattunk néhány héttel a pillér elveinek meghirdetése előtt. Ez erősítette a mi álláspontunkat és természetesen a kormánynak is érdekében állt, hiszen Magyarország elszigetelődésének folyamata ellen hatott. Most szeretnénk tovább lépni a szociális pillér megerősítésének útján például annak érdekében, hogy Magyarország is részese legyen a bérszövetségnek és ennek érdekében ma reggel is jó hangulatú tárgyalásokat folytathattam Takács Szabolcs európai ügyekért felelős államtitkárral.
  • Mondja Visentini úr, hallotta-e már a pávatánc kifejezést?

 

  • Mit jelent?

 

  • Egy beszédében Orbán Viktor nevezte pávatáncnak az uniós tárgyalásokat. Ennek lépéseivel a kormány eléri, hogy uniós partnereink azt hiszik: a magyar kormány barátkozik velük, de közben mindent elutasít, amit nem akart egyébként is megvalósítani. Szóval ez a kettős beszéd gyakorlata. A szociális párbeszédnek az Orbán-kormányok még a csíráit is kiirtották, ám önnel tárgyalnak. Nem azért, mert szakszervezeti vezető, hanem azért, mert az európai estabishment része.

 

  • Természetesen tudatában vagyunk ennek a kettős beszédnek, és amit tudunk, megteszünk azért, hogy nyomást gyakoroljunk a kormányra a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások megerősítése érdekében. Ezt is szolgálja, hogy a magyar kormány a szociális pillér támogatója lett és tárgyal a bérszövetségről is. Mi persze nem erőltethetünk rá semmit egyik kormányra sem, de nemzetközi szinten erősíthetjük azt az eszközrendszert, amely a magyar munkavállalók rendelkezésére áll. Én ezért járok viszonylag rendszeresen Magyarországra és itteni tárgyalásaimon mindig részt vesznek a magyar szakszervezetek képviselői is. Személy szerint ennyit tehetek a kettős beszéd ellen.

 

 

Luca Visentini

Szakszervezeti vezető, költő, novellista

 

Az 1969-es születésű Visentini Triestben folytatott filozófiai tanulmányokat, és már 20 évesen az Unione Italiana de Lavoro (UIL) ifjúsági szervezetének vezetője, majd egy húsz régiót egyesítő szervezetének főtitkára lett. 1996-tól az UIL nemzeti végrehajtó bizottságának tagja és egy európai szintű kereskedelemi szakszervezet alelnöke. 2011-ben választották az Európai Szakszervezeti Szövetésg főtitkárává.

Visentini sikeres szerző: szabad idejében verseket és novellákat ír, négy kötete jelent meg. Ezek közül az egyik angol fordításban is a boltokba került.

168 Óra/Barát József

 

 

 

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
További információk

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
1146 Budapest, Thököly út 58-60.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tel/Fax: (1) 473-14-29

Sajtókapcsolat: Kiss Balázs
Telefon: +3620-666-3539
Email: sajtó@eszt.hu

Tuesday the 25th. .