Bár a közös megegyezés tűnik a legbékésebb megoldásnak, ami a munkaviszony megszüntetését illeti, gyakori, hogy a papírok aláírása után, hogy a munkavállaló az aláírt dokumentummal ügyvédhez fordul, vagy annak érvényességét a bíróság előtt kérdőjelezi meg. Mi az, ami megengedhető egy közös megegyezéses tárgyalás során és mi az, ami a megállapodást érvénytelenné teszi?


   A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.)  A munkaviszony megszüntetése cím alatt, a 64.§ (1) bekezdés a) pontjában rögzíti, hogy a felek a közöttük fennálló munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntethetik. Közös megegyezés valamelyik fél ajánlata és annak másik fél általi elfogadása folytán jön létre. Alapvetően természetesen szokásos, hogy a megállapodást az egyik fél kezdeményezi. Azt azonban nem szükséges a dokumentumban feltétlenül rögzíteni, hogy ki volt a kezdeményező fél.
 
   Az Mt. arra, hogy a megállapodásban tartalmilag minek kell szerepelnie, nem ad iránymutatást. A bírói gyakorlat szerint amennyiben egy dokumentumban a felek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közös szándékukat és a munkaviszony megszűnésének időpontját egyértelműen kifejezik, illetve rögzítik, az közös megegyezésnek minősül, még akkor is, ha azt a felek maguk másként (pl. felmondásnak) nevezték el. Elsősorban a tartalomnak van jelentősége és nem annak, hogy a felek hogyan nevezik el a megegyezést tartalmazó iratot.
 
Joglemondás: csak átgondoltan!
 
   A közös megegyezés tipikus eleme a jogokról és későbbi egymással szembeni igényérvényesítésről való kölcsönös lemondás. Ez garanciát jelent mindkét fél számára arra, hogy a másik fél a későbbiekben nem fog munkaügyi vagy egyéb pert indítani vele szemben. Ugyanakkor fontos átgondolni, hogy ezzel a felek maguk számára is lehetetlenné teszik, hogy később felmerülő igényeiket érvényesítsék.
 
   Pedig sokszor előfordul például, hogy valamely alkalmazott távozása után, a munkáltató hibákat fedez fel, amely miatt esetleg anyagi kár is érte. Ugyanígy munkavállalói oldalon is felmerülhetnek utóbb igények (pl. túlóra ellenértéke), amely a közös megegyezésben elhelyezett – fent említett – kikötés folytán jogi úton nem lesz követelhető.
 
   Fontos tehát, hogy a joglemondás elfogadása előtt mindkét fél alaposan átgondolja a potenciálisan felmerülő igényeket. Az egyértelműség kedvéért célszerű azokat a megállapodásban legalább felsorolni.
 
Fontos tudni ugyanakkor, hogy a közös megegyezés aláírásakor még objektíve nem látható körülmény – pl. később jelentkező, munkaviszonnyal összefüggő megbetegedés – miatti igényérvényesítést a korábban aláírt joglemondó rendelkezés nem zárja ki.
 
  A közös megegyezés alapvetően a munkáltató érdekében szokott állni, mivel, ha sikerül a joglemondó nyilatkozatot is beépíteni a megállapodásba, nagy kockázatoktól kímélheti meg magát. Ugyanakkor a munkáltató számára sem hátrányos, például a későbbi elhelyezkedés szempontjából sokkal jobban mutat az iratokban, mintha felmondás szerepelne a múltjában.
 
Megtámadható utólag?
 
   Előfordulhat, hogy egyes munkáltatók „lelki terrorral” vagy akár fizikai eszközökkel igyekeznek rábírni a dolgozót a közös megegyezés aláírására. Ilyen esetben a munkáltató még akkor sincs biztonságban, ha a munkavállaló aláírta a megállapodást, mert ez esetben a munkavállaló a közös megegyezést megtámadhatja. Hogy milyen esetekben, arról itt beszél a Piac&Profit jogi szakértője. A közös megegyezés megtámadása esetén nem lehet közvetlenül a munkaügyi bírósághoz fordulni, első körben mindenképpen meg kell kísérelni a munkáltatóval rendezni a vitát.
 
   A közös megegyezés sikeres megtámadásához azonban kirívó munkáltatói magatartásra van szükség. Olyasmire, hogy bizonyíthatóan nem volt lehetősége a munkavállalónak elolvasni a papírokat mielőtt azokat alá kellett írnia, vagy tényszerűen személyi szabadságában korlátozták – tehát például rázárták az ajtót.
 
   Az esetek túlnyomó többségében ilyesmi nem történik, ezért a támadások jelentős része inkább szubjektív sérelmekre alapozott – és így nem áll meg a munkaügyi bíróság előtt. Utólagos megbánásra és sértettségre nem alapozható jogi igény.
 
Ha van biztosítás
 
   Egyre népszerűbbek a munkanélküliségre fedezetet nyújtó vagy törlesztést fedező biztosítások választása. Ha valaki ilyennel rendelkezik, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén az erről szóló megállapodásban célszerű külön feltüntetni a munkaviszony megszüntetésének indokát, mert a biztosító csak akkor tekinti biztosítási eseménynek a munkaviszony megszüntetését, vagyis vállalja át a fizetési kötelezettséget – hívja fel a figyelmet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF).
 
  Mivel a közös megegyezésben a munkaviszony megszűnésének időpontja és a juttatások is rugalmasan alakíthatók, gyakori, hogy a felek a munkaviszony átszervezés vagy létszámcsökkentés miatti megszüntetését is közös megegyezéses formába öntik. A munka törvénykönyve a közös megegyezés kapcsán nem kívánja meg, hogy a felek a munkaviszony megszüntetésének indokát belefoglalják a megállapodásba, ezért a munkaviszony megszüntetésének indoka ezen megállapodásokból jellemzően hiányzik.
 
   A biztosító jellemzően arra vállal kötelezettséget, hogy az adós keresőképtelensége vagy munkanélkülisége esetén – meghatározott időtartamra, általában 6-12 hónapra – átvállalja a biztosítottól a törlesztő részletek fizetését.
 
Forrás: Piac&Profit

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
További információk

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
1146 Budapest, Thököly út 58-60.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tel/Fax: (1) 473-14-29

Sajtókapcsolat: Kiss Balázs
Telefon: +3620-666-3539
Email: sajtó@eszt.hu

Thursday the 25th. .