A JOGpontok projektek emelt óraszámban várják ügyfeleiket

A Széchenyi 2020 programban, a GINOP-5.3.3-18 kódszámú felhívás keretében megvalósuló régiós JOGpontok projektek díjmentesen nyújtanak jogi segítséget a munka világában. Magyarország Kormánya által kihirdetett rendkívüli intézkedésekre való tekintettel a JOGpontok projektek keretében működtetett ingyenesen hívható telefonos és elektronikusan igénybe vehető jogsegélyszolgálati formák működési ideje bővítésre kerül.

A Magyarország Kormánya által meghirdetett veszélyhelyzetre tekintettel a JOGpontok projektek keretében a személyes ügyfélfogadási irodák korlátozott számban érhetőek el.

Más szolgáltatások keretében (chat, online, e-mail, telefon), azonban továbbra is várja a projekt a munka világához kapcsolódó munkajogi, cégjogi, társadalombiztosítási és adójogi kérdésekben az érdeklődő ügyfeleket, online, chaten és e-mailen 2020. március 23-ától, telefonon pedig 2020. áprilisától kibővített óraszámban.

 

 

A JOGpontok projektek elérhetőségeiről és a megemelt óraszámokkal kapcsolatos részletekről, valamint további információkról a www.jogpontok.hu oldalon tájékozódhat. 

A munkavállalókkal is szolidáris intézkedések szükségesek!

A szakszervezeti mozgalom - mint a magyar társadalom integráns része - is tisztában van a koronavírus járványveszély kapcsán kialakult, a nemzetközi élet kiemelkedő szereplői szerint is komoly helyzettel. Mi a nyilatkozatot aláíró konföderációk felelősséget érzünk elsősorban tagjainkért, de természetesen az egész társadalom állapotáért is. Ezért elfogadjuk és támogatjuk a kormányzat minden olyan erőfeszítését és intézkedését, amely a világjárvány kezelhetetlenné válását igyekszik meggátolni, amelyekkel az állampolgárok életét kívánja megóvni, megélhetését hosszútávon is biztosítani.

Ugyanakkor, mint a tagjaink és a munkavállalók érdekképviseleti, érdekvédelmi szervei – tudva azt, hogy most összefogásra van szükség a koronavírus világjárvány leküzdése érdekében - fel kell, hogy hívjuk a kormányzat figyelmét arra, hogy minden eszközt használjunk fel annak érdekében, hogy a világjárvány gazdasági terheit ne csak a munkavállalóknak, a nyugdíjasoknak, a szegénységben élőknek kelljen viselniük.

Üdvözöljük a kormányzat azon intézkedéseit, amelyeket „a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről hozott, de szeretnénk jelezni, hogy – álláspontunk szerint - ezek részben már nem elégségesek, részben nem megfelelőek!

Nem elégségesek, mert nem minden olyan iparágat érintően biztosít a munkáltatói terhekkel kapcsolatosan kedvezményt, amelyek már most érintettek a járvány hatásai által, és amely ágazatokban a munkáltatók már most is termelés leállítására, az üzemek bezárására, a munkavállalók elbocsátására kényszerültek.

Részben nem megfelelőek, mert - álláspontunk szerint – a hozott rendelkezések nem minden esetben szolgálják a megadott célok elérését.

Ilyen szabály az, amely kimondja, hogy a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást bármikor, minden korlátozástól mentesen módosíthatja. Az ilyen szabályozás aránytalan rugalmasságot vár el a munkavállalótól, amely éppen a jelenlegi helyzetben sok esetben nem megvalósítható.

Nem a célnak megfelelő a rendelet azon rendelkezése, mely szerint „A munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek.” Ezzel a kormány gyakorlatilag akár az Mt. teljes felfüggesztését, figyelmen kívül hagyását lehetővé teszi. Elfogadhatatlan, hogy a jogalkotó éppen ebben, az évtizedek óta példátlan helyzetben hagyja védtelenül a munkavállalókat, tudva azt, hogy a munkavállaló nem egyenrangú tárgyalófele a munkáltatónak, különösen kiszolgáltatott jelen körülmények között.  Ezzel a rendelkezéssel az autonóm kollektív alkut teszi semmissé a jogalkotó, amely a munkavállalók nagyobb létszámának biztosíthatna egyenrangú tárgyalási feltételeket.

 

A nyilatkozatot aláíró konföderációk nem tartják elfogadhatónak, hogy a kormány a munka világát érintő rendelkezésekről nem konzultált a szociális partnerekkel, pedig ennek szükségességére az Európai Unió és az Európai Szakszervezeti Szövetség kiemelten is felhívta a Tagállamok figyelmét! Megértjük, hogy a jelenlegi helyzetben erre korlátozottan nyílik lehetőség, azonban jelezzük, korábban elküldött javaslataink is reakció nélkül maradtak.

A munkavállalókkal is szolidáris intézkedésekre van szükség, nem kizárólag a munkáltatókkal! Nem csak a munkahelyeket, de a munkavállalókat is meg kellene védeni! Egymás nélkül a kettő nem létezhet! Nem követhető az a gyakorlat, hogy a munkavállalók jogai feláldozhatók a vállalkozások védelme érdekében!

A konföderációk az érintett rendelet módosítása mellett – az elmúlt két hétben nem először –, olyan központi iránymutatást is szorgalmaznak, amely cselekvési kapaszkodó lehet a munkáltatók és a munkavállalók számára is. Egy ilyen iránymutatás alapját jelenti, hogy meg kell őrizni a munkahelyeket, nem kerülhet senki jövedelem nélküli helyzetbe, és a gyermekek szülei, ha másként nem megoldható akkor jövedelmük megtartása mellett, maradhassanak otthon. Egy családból legalább egy szülő, jövedelmét megőrizve a gyermek mellett legyen! Mindez nem valósítható meg a nélkül, hogy a kormányzat segítséget nyújtson ehhez a kis- és középvállalkozásoknak.

A rendelet módosításának tartalmáról és a további intézkedésekről induljon haladéktalan egyeztetés a szociális partnerekkel és a jövőben a szociális partnerekkel való egyeztetés nélkül ne jelenjen meg semmilyen jogi norma a munka világára vonatkozóan!

A szakszervezetek követendő példának tekintik számos Európai Uniós tagállam és Budapest főváros rendelkezéseit is, amelyeket utóbbi területen a Fővárosi Érdekegyeztető Tanács tagjainak – vállalkozások és szakszervezetek képviselői – bevonásával és egyetértésével hoztak meg. Az intézkedések talán legfontosabb eleme, hogy pénzhiány miatt a fővárosi cégeknél nem lehet védőfelszerelésből hiány, illetve, hogy aki nem tudja másként megoldani a gyermekfelügyeletet, annak a kollektív megállapodásokon keresztül biztosítani kell az otthonmaradás feltételeit, jövedelemvesztés nélkül!

Meggyőződésünk, hogy összefogás, társadalmi szolidaritás nélkül nem lehet győzni a világjárvány hatásai ellen sem egészségügyi, sem gazdasági szinten. Ebben ajánljuk fel támogatásunkat és együttműködésünket!

 

Magyar Szakszervezeti Szövetség                                                                  LIGA Szakszervezetek

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés                                    Szakszervezetek Együttműködési Fóruma

Az ETUC magyarországi tagszervezeteinek véleménye a „koronavírus” kapcsán kialakult munkajogi kérdésekről

A munkavállalók is egyre inkább tartanak a járvány hatásaitól, ideértve esetlegesen a munkából történő kiesésüket illető következményeket is. A munkáltató működését akadályozhatja, hogy ilyen esetben nem biztos, hogy rendelkezésére állnak a munkavégzéshez szükséges anyagok, eszközök. A fentiek okán a lezárás azzal járhat, hogy a munkáltató nem tud eleget tenni foglalkoztatási kötelezettségének egyes, vagy akár az összes munkavállaló tekintetében. Tekintettel arra, hogy a hatályos munkajogi szabályozás erre a helyzetre nem (vagy nem feltétlen) nyújt minden tekintetben megfelelő és részletes eljárási protokollt, ezért javasoljuk, hogy mielőbb kerüljön sor egy egyeztetésre e tárgykörben az összes olyan munkáltatónál, ahol működnek a munkaügyi kapcsolatok.

A magunk (szakszervezetek) részéről kiinduló alapként a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 44. §-át (ennek g. pontját) tekintjük, mely szerint keresőképtelen az is,  

„…akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.”

 Ez a helyzet előállhat, ha a munkavállaló maga nem beteg, azonban környezetében előfordult fertőződés, így elkülönítését, járványügyi megfigyelését rendelik el vagy járványügyi zárlat alá kerül [a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 28. § (1) bekezdés, 29. §]. Ebben az esetben egyedül az otthonról való munkavégzés lehetősége merülhet fel. Ha azonban a munkáltató nem tudja a munkavállalót ilyen módon foglalkoztatni, a munkavállaló táppénzre jogosult, mégpedig a biztosítási időszak hosszától függően a táppénzalap ötven-hatvan százalékos, de naponta legfeljebb a minimálbér kétszerese harmincad részének mértékéig [Ebtv. 44. § g) pont, 48. § (7) bekezdés a)-b) pont].

Megjegyezzük ugyanakkor, hogy az említett rendelkezés elsősorban járványügyi-hatósági, orvosi szakkérdésnek minősül, ezért kiemelt szerepe lehet pl. a munkahelyi foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknak, illetve az országos tisztifőorvosnak az adott helyzetek pontos megítéléséhez (és a táppénz-jogosultság alapjának – keresőképtelenség – megteremtéséhez).

A törvényi szabályozáson túl azonban álláspontunk szerint szükség lenne a munkáltatóknál olyan munkáltatói rendelkezésre és/vagy kollektív megállapodásra, ami részletesen szabályozná az ilyen esetekben történő eljárás részleteit, mielőtt eluralkodik a pánik.

Fenti helyzettől világosan meg kell különböztetni azt az állapotot, amikor a munkáltató érdekkörében merül fel a kérdés. Megemlítendő a problémakör megítélésekor az a munkajogi logika is, mely szerint a foglalkoztatás a munkáltató egyik legfőbb kötelezettsége [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (1) bekezdés], így amennyiben a beosztás szerinti munkaidőben ennek nem tesz eleget, az állásidőnek minősül, és fő szabály szerint erre az időtartamra a foglalkoztatás, munkavégzés hiányában is köteles a munkavállalónak az alapbérét megfizetni [Mt. 146. § (1) bekezdés]. Ez alól kivétel azonban az, amikor a foglalkoztatási kötelezettségnek a munkáltató valamilyen elháríthatatlan külső ok miatt nem tud eleget tenni [Mt. 146. § (1) bekezdés]. A koronavírus terjedése, és az emiatt elrendelt fizikai, közegészségügyi korlátozások a munkáltatótól független tényezők, azokra neki ráhatása nincs, így az részéről nem elhárítható, tehát a zárlat idején az alapbér megfizetésére sem köteles. Álláspontunk szerint viszont ez az „elháríthatatlan külső ok” szűken értelmezendő, és alapvetően közegészségügyi kérdés. Addig a pontig tehát, amíg nincs ilyen irányú konkrét orvosi intézkedés, eljárás (pl. közegészségügyi, járványügyi helyzet) vagy konkrét, közvetlen kockázat az adott munkahelyen, azaz a helyzet nem elháríthatatlan objektíve, a szó szoros értelmében, addig a döntés álláspontunk szerint a munkáltatói érdekkörben merül fel és nem hivatkozhat a fenti kivételre. Ha tehát az adott munkáltató például nem szó szerint vett „elháríthatatlan külső” kényszerből (pl. állami, közegészségügyi intézkedés), hanem például preventív jelleggel, saját döntése alapján függeszti fel a munkavégzést, akkor az állásidő szabályai szerint a munkavállalóknak alapbért kell fizetnie.

Budapest, 2020. 03. 11.

HÁTTAL EURÓPÁNAK

Mielőbb pótolni kell a magyar családok súlyos, kb. 10 millió Ft-os vagyoni lemaradását, hogy Magyarország beérje a V4 államokat

Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés majd évtizede küzd azért, hogy az értelmiség megfelelő és hasznos helyre kerüljön a társadalmon belül, továbbá a teljesítményéhez méltó bérezésben részesüljön. Tapasztalnunk kellett, hogy a hazai értelmiség nem kapta meg a kellő erkölcsi és anyagi megbecsülést. Eközben az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés mára már azt is világosan látja, hogy nem csak az értelmiségnek, hanem az egész társadalomnak a jövedelmi fejlődése 1990-től máig jelentősen elmaradt a GDP fejlődéséhez mérten. (ld. 1. ábra). Az eltérésből eredően máig kb. 2,7 évi jövedelmi veszteség érte a magyar társadalmat. Másik jelenség, hogy erősen változott 1990 óta a jövedelmi rétegek részesedési aránya, vagyis pl. a legkisebb és a legnagyobb jövedelmi rétegek közti 4,6-szoros arány mára 8,6-re. Valóságban a lakosság 20%-ának hozott jelentős jövedelmi növekedést az 1989 utáni rendszerváltás. Eközben a lakosság szerény jövedelmű 80%-ának családonként (4 tagú) a GDP-hez mérten kb. 10 millió Ft jövedelmi elmaradása keletkezett (ld. 1. diagram).

Bővebben: Mielőbb pótolni kell a magyar családok súlyos, kb. 10 millió Ft-os vagyoni lemaradását, hogy...